Page 217 - Renee Hobbs, David Cooper Moore – A médiaműveltség felfedezése
P. 217
8. fejezet: A szerző és a közönség 215 tály és etnikai háttér) határozzuk meg. A médiaiparban közhelynek számít, hogy a kommunikátorként elkövethető legnagyobb hiba azzal próbálkozni, hogy egy üze- net mindenkit elérjen és mindenkire hasson. Minél többet tudsz a célközönséged tagjairól, annál inkább rájuk szabhatod az üzenetedet, hogy ott találja meg őket, ahol élnek. Meg tudják tanulni az első osztályos gyerekek a célközönség azonosítását? Kate és Mona, a Powerful Voices for Kids (PVK – Erős Gyerekhangok) program két oktatója úgy vélte, erre a kérdésre „igen” a válasz. Ám a két oktató két külön- böző stratégiát választott arra, hogy 6 és 7 éves tanítványaival körüljárja a célkö- zönség fogalmát. Az egészségügyi kérdések és a nemi szerepekkel kapcsolatos kérdések iránt ér- deklődő „éber” tanárként Kate abban szeretett volna segíteni tanítványainak, hogy különbséget tudjanak tenni azok között a különféle, nemi szerepekre épülő üzene- tek között, amelyek a gyerekeknek szánt reklámokban a fúk, illetve a lányok felé irányulnak. Kate megtervezett egy kreatív médiakészítési tevékenységet, amely során a diákok a „rossz” célközönség számára készítettek reklámot. Azaz megbe- szélték, hogy egy folyóiratban szereplő, adott terméket kinek szántak, majd pedig egy rajzolási tevékenység során a visszájára fordították ezeket a feltételezéseket. Mielőtt krétával és flctollal készítettek volna egy sajtóhirdetést, a gyerekek elő- ször meghatározták, hogy „vajon ki szeret” Barbie-babákkal, játékdömperekkel játszani, illetve parfümöt használni. Az osztály többsége a fenti sorrendben a „lá- nyok”, „fúk” és „idősebb nők” válaszokat adta, amelyeket Kate felírt a fehértáblára. Ezt követően Kate megkérte a diákokat, hogy rajzoljanak egy új reklámot ugyan- annak a terméknek, de „valaki mást” célozva meg – a korábban megállapított cél- csoporttól eltérő csoportot. Más csoportokat írt fel a táblára: „idősebb férfak” és „tizenévesek”. A diákok ezután párban dolgoztak a reklámok elkészítésén. Az egyik csapat egy idősebb férfaknak szóló parfümreklámot rajzolt. Egy másik csoport úgy dön- tött, hogy lányok számára rajzol egy dömperhirdetést. Amikor azonban a gyerekek ténylegesen nekiláttak a rajzolásnak, Kate ráébredt, hogy a megbeszéltek ellenére a közvetlenül azelőtt látott reklámokat másolják – a dömperes rajzon egy fú volt látható, a parfümreklámon pedig egy nő képe szerepelt. Kate úgy gondolta, hogy tanítványai – több okból kifolyólag – nem értették meg maradéktalanul a feladatot. Úgy vélte, hogy saját, tanárként támasztott elvárásai nem voltak elég egyértelműek, a diákok pedig még nem barátkoztak meg eléggé a fogalmakkal. Kate tudta, hogy ha egy szövegből kell a célközönségre következtetni, akkor – szigorúan véve – nincsenek rossz válaszok. A szerzők eredeti szándékait végül is csak találgatni lehet, bár Robert Scholes irodalomtudós véleménye szerint bizo- nyos feltételezések hasznosabbnak bizonyulhatnak másoknál. Kate tudta például, 2 hogy a legtöbb gyerek az osztályban lányoknak való játékként gondol a Barbie- babára, és fúknak való játékként az akciófgurákra.

