Page 219 - Renee Hobbs, David Cooper Moore – A médiaműveltség felfedezése

8. fejezet: A szerző és a közönség 217 készített piros céltábla-középkör bevezetése. Kate mutatott a tanítványainak egy sajtóhirdetést vagy tévéreklámot, majd megkérte őket, hogy tegyék a „célt” a meg- szólított közönségre. A gyerekek élvezték, hogy a különféle közönségek szerepét játszhatják. Kate megkérte az egyik diákot, hogy fogja a „célt”, majd mutatott egy sajtóhirdetést vagy tévéreklámot. A diáknak ezután a megfelelő célközönség-kitűzőre kellett tennie a „célt”. Az osztály utólag megvitatta, hogy egyetért-e a diák választásával. „Ezt a tevékenységet úgy találtam ki, hogy tényleg megértesse velük, hogy adott reklám célközönsége nem egyszerűen bárki, aki a reklámot nézi” – fogalmazta meg Kate. Az ilyenfajta oktató játékok segítségével Kate erősíteni tudta a célközönségre szabás gyakorlatát. Úgy találta, hogy ha mnemonikát és diagramokat dolgoz ki ezekhez az gondolatokhoz, akkor leendő második osztályos tanítványai könnyeb- ben részt tudnak venni az absztrakt fogalmak tárgyalásában. Kate is küzdött azok- kal az aggodalmakkal, amelyek számos általános iskolai oktatóban (különösen a kisgyerekekkel dolgozókban) felmerülnek azzal kapcsolatban, hogy valami nem egyértelmű dologba próbálják bevezetni az osztályukat – az azt követően elért eredmények azonban, hogy a leckéket a tanítványai szükségleteihez igazította, ösztönzőleg hatottak rá. Kate-hez hasonlóan Mona is úgy találta, hogy tanítványainak nehézséget okoz a célközönség fogalmának megértése. Mona megpróbálta elmagyarázni a fogalmat harmadik osztályos tanítványainak, ám emlékei szerint azok válaszaikban csak sze- mélyes példákat tudtak felhozni a közönség tagjaira („az apukám” vagy „a bará- taim”). Mona a Powerful Voices for Kids (Erős Gyerekhangok) program első két napján próbálta elmagyarázni a célközönség fogalmát. Hamarosan kiderült azonban, hogy tanítványai jobban megértették a koncepciót akkor, amikor valamikor a hét vége felé, egy tevékenység keretében mutatta be nekik. Mona így emlékszik vissza a diákok „megvilágosodására”: Akkor jött el a pillanat, amikor megnéztük Justin Bieber „Baby” című videoklipjét, és megkérdeztem tőlük: „Szerintetek kiknek szánták ezt?” „Hogy tetszik érteni?” – kérdezett vissza az osztály. „Nos, szerintetek mit szeretnének elérni, hogy kik nézzék meg ezt a videót?” – kérdeztem. Ezután beszélgettünk a kérdésről, és az volt a véleményük, hogy „Igen, a kis- lányok és a kisfúk”. „Akkor hát ez a célközönség, amit keresünk!” – mondtam. És abban a pillanatban [Mona csettint az ujjával]: leesett nekik! „Szellemi vezetőként” Mona úgy találta, hogy azok a legsikeresebb tevékenységei, amelyek felszabadítják a tanítványaiban mint eredeti művek (ideértve dalokat, rek- lámokat, közérdekű felhívásokat és verseket) szerzőiben rejlő potenciált. Ha a diá- kok kidolgoznak egy koherens üzenetet, majd képesek találni egy formát, amely- ben közölhetik, akkor nemcsak hogy invenciózus művet alkotnak, de értelmükkel is megragadják azt.