Page 218 - Renee Hobbs, David Cooper Moore – A médiaműveltség felfedezése

216 A médiaműveltség felfedezése Azt szerette volna, ha tanítványai meghaladják azokat az egyszerű válaszokat, amelyekkel Kate a tévéműsorok, reklámok és flmek közönségéről folytatott infor- mális beszélgetések során találkozott. Tanítványai gyakran úgy nyilatkoztak, hogy adott műsor, reklám vagy flm „mindenkinek” szól, holott a reagáló kérdések so- rán kiderült, hogy sokszor „én és a nővérem” vagy „én, a bátyám és az apukám” az, akit az adott műsor, reklám vagy flm valószínűleg érdekel. Kate megfgyelte, hogy diákjai gyakran merítenek közvetlenül a konkrét családi élményeikből, az azonban gondot okoz nekik, hogy e tapasztalataik alapján tágabb kategóriákra általánosítsanak. Előfordulhat például, hogy azt mondják, „Anyukám szereti ezt a műsort, de apukám is szokta nézni”, azt viszont nem tudják megfogal- mazni, hogy „A nők szeretik ezt a műsort, de a férfak is szokták nézni”. Képesek az ilyen kicsi gyerekek egy olyan absztrakt fogalom használatára, mint a közön- ség? Kate így elmélkedett a tapasztalatairól: Rájöttem, hogy egyértelműbbnek kell lennem azt illetően, hogy mit szeretnék. Mintha más tanároktól azt hallottam volna [a programban részt vevő] nagyobb gyerekekkel kapcsolat- ban, hogy esetükben könnyebb beágyazni a gondolatokat [egy tevékenységbe]. Akár azért, hogy az egész kevésbé legyen „iskolaízű”. Úgy tűnik azonban, hogy ez ebben a korban nem működik, úgyhogy egyértelműbbnek kellett lennem. Kate kidolgozott egy új tevékenységet, amely érthetőbben mutatta be a célközön- ség fogalmát. Először is leszűkítette a potenciális válaszok körét. A tanítványaival folytatott beszélgetésekből tudta, hogy a diákok tisztában vannak a társadalmi ne- mek közötti különbségekkel, miután gyakran vitatkoztak arról, hogy adott műsor, flm vagy termék „igazából” csak lányoknak vagy fúknak való-e. Egy Kate osztá- lyába járó lány például így fakadt ki: „De én is focizok, úgyhogy a foci nem csak fúknak való!” A különböző felnőtt-típusok között Kate tanítványai már nem tud- tak olyan egyértelműen különbséget tenni, gyakran a tizenéveseket és az idősebb felnőtteket is összekeverték. Úgy tűnt, jobban megy nekik, ha családtagokban gon- dolkodnak: a nagypapa és a nagymama „idősebb férf és nő”, az apuka és az anyuka „felnőtt férf és nő”, az idősebb fú- és lánytestvérek „nagyobb fúk és lányok”, a fatalabb fú- és lánytestvérek pedig „kisebb fúk és lányok”. A célközönség fogalmának megértése szerepjátékkal Kate kitűzőket készített, melyeken a fenti kategóriákat tüntette fel, hogy drámajá- ték-tevékenység keretében dolgozhassák fel a témát. Az osztály minden egyes ta- nulója más-más kitűzőt tett fel, és az adott szerepet játszotta. Egy „idősebb férft” játszó lány mondjuk a nagyapja beszédmódját, míg egy „kislányt” játszó fú a kis- húga ingerkedését utánozhatta. Ezután következett a „cél”, egy kivágópapírból