Page 22 - Renee Hobbs, David Cooper Moore – A médiaműveltség felfedezése

20 A médiaműveltség felfedezése Azt is tudtam, hogy a médiaviláguk még annál is összetettebb, mint az enyém volt a digitális kor hajnalán. Azt illetően, hogy miért is fontos a digitális és médiaműveltség az általános iskolai osztálytermekben, 2009 nyarán jött el számomra a „megvilágosodás pilla- nata”. A Powerful Voices for Kids (Erős Gyerekhangok) program egyik új oktató- jaként izgalommal töltött el, hogy együtt dolgozhatók Renee-vel, olyan új kol- légákkal, akik továbbléptek, hogy megtalálják saját szerepüket a PK-6 oktatásban, valamint egy csodálatos társtanárral, Angela Carterrel. Hatodikos diákokkal dol- goztunk napi 4 órában, heti öt napon át egy teljes hónapig, és ez volt életem egyik legemlékezetesebb tanítási és tanulási élménye. A következőt jegyeztem be az ok- tatási naplómba (egy terjengős dokumentumba, amelyben részint a megfgyelései- met, részint pedig az önvallomásaimat rögzítettem), ami az első hét harmadik nap- ján „kattant be”: A weboldalainkon dolgoztunk. A gyerekek fele kutatómunkát végzett a számítógépterem- ben Angelával, míg a másik fele webtervezésen dolgozott velem a Glogster weboldalon. A kutatók messze produktívabbak voltak, rengeteget tanultak az online forrásokról és arról, hogyan használható fel több információs szál egyetlen mondanivaló megfogalmazásához. Ezt az órát már kifejezetten médiaműveltség-órának nevezném – azt kértük a gyerekektől, hogy írott, vizuális és audioinformációt szintetizáljanak egyetlen mondanivalóvá, amelyet először írásban (extra méretű levélpapíron), majd pedig vizuálisan, a weboldalukon juttat- nak kifejezésre. Összetett üzeneteket kellett megérteniük, majd pedig saját, egyedi üzene- tükké alakítaniuk, hogy aztán online közöljék a nagyvilággal. A 4. fejezetben látni fogjuk, hogy az „online jelenlét – papíron”, amikor is a kis- diákok „papír weboldalakat” készítenek, igazából nagyszerű stratégia arra, hogy segítsünk a diákoknak a tanulási folyamatra összpontosítani, miközben felfedezik a tervezést és az esztétikát. Hogyan segíthetném a jó tanárokat továbbra is abban, hogy megtalálják a mód- ját, miként kapcsolhatnák össze az általános iskolai diákok médiavilágát (amely éppolyan kusza és bonyolult, mint bármelyik osztályterem) értékes tanulási élmé- nyekkel? Csak később, már a Powerful Voices for Kids (Erős Gyerekhangok) prog- ramigazgatójaként tanultam meg azt is, mennyire kritikus fontosságú is a tanárok tisztelete a gyerekek tanulási módjának megváltoztatása szempontjából. Én nem vagyok osztálytermi pedagógus, ennek ellenére tudom, hogy nem a technológiák, az iskolák konstrukciója vagy önmagában a fnanszírozás az, ami a legmélyreha- tóbb módon változtatja majd meg a tanulást, hanem az osztálytermi pedagógusok. Örömmel látom, hogy némely kutatás máris alátámasztja ezt a megfgyelést, rá- mutatva, hogy a visszacsatolás, a magas elvárások, a mentorálás, valamint az inst- ruálásra fordított több idő – melyek mindegyike a pedagógusok erőfeszítését és szakértelmét igényli – a hatékony osztálytermi oktatás elengedhetetlen jellemzői. 3 Az oktatás fotelszakértőjeként jómagam is gyakran hibáztattam az intézmé- nyeket, a társadalmi viszonyokat és a szülőket „az oktatás állapotáért”, és csak a