Gifmozi: amikor leveszik a napszemüveget

Filmes kliséket elemző sorozatunk harmadik részében annak a gesztusnak a példáit gyűjtöttük össze, amikor a filmek szereplői letolják, leveszik, elemelik szemük elől a napszemüvegüket. Rengetegszer fordul elő és a jelentése sokféle lehet, de néhány elemet könnyű benne azonosítani.

Sorozatunkban olyan filmes megoldásokat vizsgálunk, amelyek sokféle műfajú filmben felbukkanhatnak, és amelyeket a néző jellegzetesen filmes kliséként ismer fel. A példákból készítettünk néhány gifet, és egy hosszabb videós vágatot is, amelyek oktatási célra szabadon felhasználhatók.

A napszemüveg nem csak a filmekben vonzza a kliséket, de a filmplakátokon is. Létezik egy napszemüveges plakátzsáner, amely kiaknázza a kiegészítővel járó titokzatosság hatásait, és még azt is, hogy a napszemüveg lencséje tükröződik: nemcsak a kiemelt szereplő arcát láthatjuk, hanem azt is, amit néz (betűszerinti vagy átvitt értelemben). Hadd mutassunk hirtelen 24 példát:

Elrejtőzni a napszemüveg mögött

A napszemüveg elrejt. Megváltoztatja az arcvonásainkat, eltakarja a szemünket, nem látszik mire figyelünk, mit fürkészünk, milyen érzelmek öntenek el minket. Szenvtelenné tesz, és mint a kisgyerek, aki behunyja a szemét, egy pillanatra mi is azt gondoljuk, hogy láthatatlanná váltunk. Ezért lehet a napszemüveg a filmekben időnként a szélhámos álruhája. Ráadásul a napszemüveg férfias kiegészítő, még a rossz fiúk is vonzóbbnak tűnnek tőle. Nemcsak a Kutyaszorítóban pitiáner bűnözői vonulnak napszemüvegben, mielőtt minden balul üt ki, de a heist-filmek összeesküvői is szívesen öltik fel ezt az álruhát. Ha cigaretta is társul a napszemüveghez, akkor a férfiasság moziképének szinte már a karikatúráját kapjuk, ahogy például a Kifulladásig Belmondója szabja magát az amerikai filmek hőseihez. Vannak színészbálványok, akik sokat szerepeltek napszemüvegben, de sose láttuk, hogyan veszik le. Cary Grant az Észak-Észak-Nyugatban hosszan rejtőzik napszemüvege mögé, de a film nem akarta ikonikussá faragni a mozdulatot, ahogy leveszi. Ha nem tévedünk, Gregory Peck vagy Orson Welles sosem viselt filmben napszemüveget, miközben James Dean, vagy Steve McQueen megjelenéséhez pedig úgy tartozik hozzá ez a kiegészítő, hogy nincsenek nagy ikonikus levételeik.  A lengyel Hamu és gyémánt főhőse, Maciek (Zbigniew Cybulski) a filmben mindvégig magán tartja napszemüvegét, amely mint antik színházi álarc rejti a titkát, a lelkében dúló feloldhatatlan konfliktust.

De a mi a funkciója annak, amikor egy filmben a hős tényleg leveszi, letolja a szeme elől a napszemüveget, vagyis hogyan működik ennek a moziklisének a retorikája?

Nem hiszünk a szemünknek

A napszemüveg a szemünk világát védi, kényelmi kiegészítő. De van hogy olyan látvány tárul a szemünk elé, amely minden várakozást felülmúl, ahol nincs helye többé kényelemnek és megszokásnak. Ilyenkor a napszemüveg levételével eltávolítjuk az utolsó akadályt, amely gátja lehet az alapos, minden részletre kiterjedő szemügyrevételnek, a teljes, gigantikus, megdöbbentő kép befogadásának. A látvány annyira nagyszabású, hogy képtelenség lenne egy műanyag darabon keresztül bámulni. Ráadásul amíg a film a napszemüvegét elképedve levevő szereplőt mutatja (néha egészen hosszan), addig a néző várakozását is fokozza azt a látványt illetően, amelyet a hős már egy ideje lát, de a néző még mindig nem. (Az elképesztő látvány persze lehet egy nő is, akivel a szemüveget levevő férfi a gesztuson keresztül közli is, mennyire le van nyűgözve.)

Szelídebb változatában ez a klisé kifejezheti pusztán a kontroll erőteljes igényét is, a koncentrációt, amelyet semmilyen körülmény nem zavarhat meg: levesszük a napszemüveget, hiszen az van előttünk, amire terveink vonatkoznak, itt a pillanat, amikor nagyon észnél kell lennünk. Csak az izgalmunk el ne áruljon.

Aki bújt, aki nem

Amikor az akcióhős letolja, leveszi a napszemüveget, akkor előbújik az álca mögül, jelzi, hogy most komoly pillanathoz értünk, itt határozottabban mutatnia kell személyes jelenlétét. Még dinamikusabb változatában a hős leveszi a napszemüveget és előretekint a helyre, ahol hamarosan megütközik az ellenfeleivel -- gesztusa bátorságról, elszántságról tanúskodik. A "napszemüveg nélkül" a "nyílt sisakkal" szinonímája egy olyan korban, ahol már nem fedi sisakrostély a harcosok arcát. A hős azt üzeni, hogy showtime, kezdődjön a tánc, a bújócskának vége, most már menjen minden életre-halálra. Nem véletlen, hogy az első magyar akciófilmben, a Dögkeselyűben a főszereplő jellegzetes gesztusokkal kezeli férfias napszemüvegét, amely még a moziplakátra is kikerült.

A napszemüveg levétele, letolása ezek szerint tágabb értelemben nemcsak annak a látványnak a jelentőségét érzékeltetheti, amelyre a hős tekintete vetül, hanem azét is, amelyre a nézőé. A hős kilép védőpajzsa mögül, megmutatja magát és felméri környezetét. A napszemüveg levételének stílusa, sebessége, a mozdulat esztétikája sok mindent elárul rólunk, magabiztosságunkról, férfi és női szerepismeretünkről. Tekintetünk lehet csúfondáros, hideg, könyörtelen, váratlanul komoly, vagy éppen hogy váratlanul levetheti a komolyság álcáját. Mindenesetre a levétel az őszinteség figurája, a hős azt üzeni, hogy most egy fokkal inkább önmaga, mint előtte volt.

Martin Scorsese Kaszinója (1995) ezzel a képpel is zárul: a főszereplő Sam leveszi a napszemüvegét, és elgondolkodva elnéz a kamera mellett, majd egyenesen a nézők szemébe, aztán stáblista. Láttuk a történetében a hübriszt, tanúi voltunk, ahogy a kezében szétfoszlott a siker és gazdagság -- neki nincs már titka előttünk.

Csábító/sebezhető tekintetünk

Ha a napszemüveg öltöztet, akkor a levétele vetkőzés. Ha elmozdítjuk szemünk elől, akkor hatni engedjük tekintetünk delejét, célpontunk most már biztos lehet benne, hogy őt nézzük, nem mást, és nem menekülhet a szándékaink elől. A vetkőzés önátadás is, elérhetőnek, megközelíthetőnek mutatjuk magunkat vele, nem rejtjük tovább az érzéseinket. Azzal csábítunk, hogy meztelen tekintetünkkel sejtetjük, csábíthatók vagyunk. A napszemüveg itt már nem a sisakrostély, hanem a legyező helyettese, egy pillanatra engedi összekapcsolódni a tekinteteket. A szemünkkel olyan üzenetet is küldhetünk (mutatva vele, hunyorítva, kacsintva), amelyet a napszemüveg sötét lencséi eddig érzékelhetetlenné tettek.

Az alapvetően férfias napszemüveg akkor is így működik a filmekben, ha nők veszik le. Tekintetüket mint ragadozót engedik el a láncról, s kissé mintha mindig azt érzékeltetnék, hogy a gesztussal beléptek abba a hatalmi térbe, ahol a férfiak azt hiszik, hogy csak nekik osztottak lapot.

Termékelhelyezés: a film mint napszemüvegreklám

Nem mindegy persze az sem, milyen napszemüveget vesznek le a sztárok a filmekben. Egy sikerfilm elsöprő sikerhez segíthet egy napszemüvegmárkát is, hiszen hatását globálisan fejti ki, és a nézők imádják viselkedésben, öltözködésben is utánozni a filmcsillagokat. A rajongói kultúrában pontosan azonosítják az adott napszemüveget, hogy mindenki beszerezhesse, aki a sarki kisboltban is szeretne majd egy pillanatra Tom Cruise lenni.

A Persol napszemüvegeit például nemcsak az egykori Thomas Crown-ügy (1968) Steve McQueenje viselte emlékezetesen, hanem azóta Ryan Gosling és Chris Pine is, és az Ocean's sorozat darabjaiban is ezek tündökölnek. A Ray Ban Wayfarerének különböző arcformákhoz illő változatait láthattuk James Deanen (Haragban a világgal, 1955), Tom Cruise-on (Kockázatos üzlet, 1983), a John Belushi, Dan Aykroyd pároson (The Blues Brothers, 1980) és Leonardo di Caprión is (A Wall Street farkasa, 2013). Azt hihetnénk, hogy az Álom luxusvitelben Audrey Hepburnje is Wayfarer mögé rejti unalmát és másnaposságát, ám az valójában egy Oliver Goldsmith darab, amit a film tett ikonikussá. A Ray Ban Aviatorát, az eredetileg a 30-as években pilóták számára fejlesztett modellt pedig a Top Gun változtatta a legkeresettebb darabbá, Tom Cruise és társai is ezt viselték a filmben.

Az öntudatos klisé

A napszemüveg levétele annyira gyakran alkalmazott klisé (magunk is meglepődtünk, ahogy keresni kezdtük és ránk ömlöttek a példái), hogy már a paródiáit is unjuk. A gesztus többé-kevésbé ironikus idézetei a rajzfilmhősök napszemüveg-levételei, lecsúsztatásai is a Hihetetlen család Mr Irdatlanjától Bojack Horsemanig. Az alkotó, aki ma beleképzeli a filmjébe ezt a megoldást, azzal számolhat, hogy minden néző tucatnyi előképhez viszonyítja majd azt, amit nála lát. És hogyan lehetne tovább fokozni a levétel hatását, hogyan lehetne minden korábbinál szemérmetlenebben kiaknázni a belekódolt hatásokat? Hát persze, több egymás alatt lévő szemüveget kellene levenni hozzá...

A gifes összeállítással talán adhatunk még egy réteget a paródiának is: ezek a levételek végtelenül ismétlődnek még akkor is, amikor nem nézzük őket.