Hogyan változtak a sportvetélkedők az elmúlt 25 évben?

2021. 02. 02. kép cikk 7–10. évfolyam

Az elmúlt 25 évben nagy változáson ment át a televíziós műsorgyártás, így a sportvetélkedők is mások lettek. Manapság sokkal több látványelem gondoskodik a szórakozásról, sokkal pörgősebbek a műsorok, rövidebbek a vágóképek, hatásosabbak a hangeffektek. Több lett a személyes szál, a valóságshow-elem, a műsoridő, a feszültség, az interaktivitás… Egy dolog lett csak kevesebb a műsorokban: a sport...

Az első és mindmáig sokak által hiányolt televíziós sportvetélkedő a Játék határok nélkül címen futó, nagy európai játék volt. A játék kitalálói a ‘60-as években azt a célt tűzték ki, hogy a II. világháború után létrejött Európai Unió államai a sport révén jobban közeledjenek egymáshoz. Ez annyira jól sikerült, hogy a játék több évtizeden keresztül futott, de mára már nem fér bele a modern televíziózásba. De biztos ez?

Milyen volt a Játék határok nélkül?

Az eredeti verzióban a különböző színekbe öltöztetett csapatok egy-egy országot képviseltek. A játékosoknak általában adott időre kellett végrehajtaniuk ügyességi feladatokat, melyben az ellenfél csapatának tagjai és a lehetetlen méretű és kialakítású jelmezek akadályozták őket. Minden részt más-más országban vettek fel, ahol élő közönség előtt az adott város egy jellegzetes területén állították fel a hatalmas akadálypályákat.

Játék Határok Nélkül 1995

Játék Határok Nélkül 1995-ös évadának döntője a budapesti Városligetben, háttérben a Vajdahunyad vára

Általában a műsor egy tematika köré épült, így pl.: Magyar operettek, Thézeusz hőstettei, Magyar találmányok vagy a Régi mesterségek is megjelentek a játék közben. Ezzel a sportvetélkedő a rendező ország kultúráját is népszerűsítette.

Ehhez adódott hozzá az, hogy a játékok közötti szünetben az országokat éppen képviselő városok bemutató filmjét vetítették. Ez pedig azért volt fontos, mert így fellelhető volt a közszolgálati csatornák kultúraközvetítő szerepe is.

Ezek után nagyjából 20 évet kellett várni arra, hogy ilyen nagyszabású produkciót láthasson a magyar néző.

"Versenyfutás” a nézettség megszerzéséért

A (számunkra) 1999-ben véget ért Játék határok nélkül után két évtizeden keresztül voltak különféle műsorok, amelyek valamilyen sportos tematikát hoztak a vetélkedések során, de egyik sem volt olyan, amely 100%-ban a fizikai adottságokra és magyar versenyzőkre koncentrált volna.

Néhány példa:

Global Guts: a kizárólag gyermek résztvevők között nem szerepeltek magyar játékosok, és csak a szinkronizált verzió ment a Nickelodeonon.

Lehetetlen küldetés: itt már felnőttek játszottak, versenyeztek, de ez is csak szinkronosan került a magyar tévékbe, és itt sem indultak magyarok a versenyen.

Fort Boyard: egy francia showműsor, amit a TV2 is leforgatott magyar szereplőkkel. 2000 környékén került a tv-be. Nemcsak sportversenyek voltak benne, hanem sok rejtvény és bátorságpróba is.

Rettegés Foka: itt bátorságpróbák és ügyességi vagy sportfeladatok szerepeltek a műsorban, azonban a főszereplők celebek voltak, így a hétköznapi ember nem juthatott a vetélkedő közelébe.

Survivor: ez már inkább valóságshow volt, ahol a résztvevők naponta kaptak egy-egy feladatot, melyet meg kellett oldani, de itt sem a sport volt a központban.

Ninja Warrior: szuperhősök és bizonyítani vágyók játszótere

Ezek után érkezett el a 2017-es év, amikor is a TV2 nagy dobása, a Ninja Warrior képernyőre került. A műsor vonzóvá vált a magyar nézők körében, és egyre többen szerettek volna bekerülni azok közé, akik az akadálypályára léphettek. Ennek a műsornak több dologban rejlik a népszerűsége:

  1. Bárki bekerülhet: testnevelő tanár, irodista, traktoros, szobafestő, kukás, edző, sportoló, bárki, aki képes teljesíteni a pályákon és/vagy érdekes lehet a nézők számára. Ebben nagyon hasonlított a Játék határok nélkülhöz, illetve közös pont volt még az élő közönség (azonban másban nem igazán hasonlítottak).
  2. Világméretű "elismerés”, ha valaki teljesíti a pályát. Amerikában 13 évad alatt csupán 3 ember ment végig az összes pályán. Japánban, ahonnan az eredeti játék indult, a műsor már 20 évadon is túl van, csupán 4 teljesítővel, emellett egy-egy versenyző ért végig a brit és az ausztrál akadálypályán.

Nincs csapatjáték, mindenki egyénileg versenyez, nincs javítási lehetőség, aki leesik, az jó eséllyel kiesik. Egy este alatt akár 70 futam is belefér a műsorba.

Dominikai sorverseny az Exatlonnal

A Ninja Warrior után érkezett az Exatlon, mely még mindig a sport tematikájára épített, de már inkább az ismert valóságshow elemekkel tűzdelték tele: kiesés, játékosok cserélődnek, csapatban dolgoznak és nagy hangsúlyt fektetnek a személyek megismerésére, így a nézők kötődnek hozzájuk. A közösségi médiában is egyre nagyobb a jelenlét, az Exatlon Hungary-nek 140 ezer követője van a Facebookon, az Instagramon 150 ezer. A játékosok egyénileg, de két csapatra osztva küzdenek egymás ellen és egymásért, a műsor végén azonban teljes mértékben egyéni versennyé válik a vetélkedő.

Felnőtt fogócska főműsoridőben?

A TV2 legutóbbi dobása pedig a Catch című fogócska volt, mely ismét egy másik arcát mutatja a tévés sportvetélkedőknek. Egy egyszerű fogócskajáték, ismert (celeb) és kevésbé ismert (pl. Ninja Warriorban, Exatlonban feltűnő versenyző) emberekkel, de amilyen egyszerű a játék, olyan nagyszerű a körítés. Nagy, épített stúdió, látványos környezet. A játék valójában mindig ugyanaz, el kell kapni a másikat. Mindenki fogócskázott már, így mindenki érti a játékot, nem kell gondolkodni a szabályokon, így kikapcsolódásnak tökéletes.

Négytagú csapatok versenyeznek 4 héten keresztül, élő közönség előtt, épített akadályok között.

Mit látunk az évek előrehaladtával?

Ami nem változott az az, hogy a legnépszerűbb, leghosszabb ideig futó sorozatokban mindig a "hétköznapi emberek” versenyeztek. Így mindenkinek volt esélye a fődíjra, a pár perc hírnév megszerzésére. Ez mind a négy vizsgált műsorra érvényes.

Rengeteg különbséget látunk azonban az évről évre felbukkanó vetélkedők között.

3-3 vizsgált adás

Egyre kevesebb idő jut a sportra. Eltűnik a sport a sportvetélkedőkből!

Érdekes látni, hogy a ‘90-es évek végén a nagyjából 80 perces esti műsornak csak a fele szólt a sportról, a vetélkedésről. A műsoridő másik felét egyéb műsorelemekkel töltötték ki. Ilyen volt például a következő játék szabálymagyarázata, a résztvevő és házigazda ország(ok) és város(ok) bemutatkozása.

A Ninja Warrior tartotta ezt az arányt, sőt egy kicsit túl is tett rajta. A nagy különbség az volt, hogy a kitöltő elemek megváltoztak. Mivel mindenki ugyanazon a pályán versenyzett, nem kellett szabályt ismertetni, a város- és országbemutatók helyett pedig a személyek váltak hangsúlyosabbá, így az egyén, az egyéni történetek és motivációk kerültek a középpontba. Ez klasszikus elem arra, hogy a nézőket érzelmileg is a műsorhoz, egy-egy versenyzőhöz kössük. Ezekben a kisfilmekben ugyanúgy mutatkoznak be a szereplők, mint egy tehetségkutatóban, és gyakran a futam közben is még "picture in picture” módban, vagyis a képernyő egyik sarkában lekicsinyítve látjuk az épp pályán lévő versenyző bemutatkozó kisvideóját.

Az Exatlon esetében már látványosan csökken a sport aránya. Bár a teljes adásidő nagyjából 50 perccel megnő az előző műsorokhoz képest, azonban ezt inkább a játékosok párbeszédei, a szálláson történő események teszik ki. (Ha jobban megnézzük, akkor látszik, hogy az Exatlonnak van olyan része, amelyben több a sportot nem tartalmazó szakasz, mint korábban a Játék határok nélkül vagy a Ninja Warrior epizód teljes műsorideje.)

A negatív csúcsot a Catch tarja, melyben nem egészen 23%-ot tesz ki a műsoridőből a sport. A fogócska pörgősségét ezzel érzékeltetik, hiszen egy-egy futam maximum 1 percig tart. A műsor nagy részét viszont "pályaszéli interjúk”, a műsorvezetők és versenyzők párbeszédei, visszajátszások elemzése és a csapatok, csapattagok bemutatása teszi ki.

Műsorban a sport ideje

Mi van a sportműsor másik/nagyobbik részében?

Ebben is nagy változást mutat az elmúlt 25 év.

Míg a ‘90-es évek sztárja, a Játék határok nélkül többnyire egy-egy megadott tematikát dolgozott fel hetente, így sokszor a játék hátteréül szolgáló ismereteket (legendákat) is átadták a műsorvezetők. A legtöbb időt az tette ki a műsorszámok között, hogy a házigazda ország, valamint a résztvevő játékosok városa mutatkozott be, ezzel színesítve a műsort. Emellett pedig, mivel minden adás egy új városban, és minden játék egy új pályán zajlott, így a játékok bemutatása, valamint a szabályok ismertetése volt az adáskitöltő elem. A végső eredményhirdetés csupán 1-2 percet vett el a műsorból és inkább az elköszönés hátteréül szolgált.

A Ninja Warrior esetében ez jellegében változik. Itt már nem a csapatok (így az országok és városok) a fontosak, hanem az egyének, a versenyzők. Így az ő bemutatkozó kisfilmjük, gondolataik töltik ki a futamok közti szüneteket. Emellett pedig általában egy-egy hosszabb pályabemutató szerepel az elején, hiszen a műsor során minden induló ugyanazt a pályát próbálja teljesíteni. Itt már sokkal több a sportműsorokban megismert pályaszéli interjú a futamok után, valamint verseny előtt és közben a szurkolók körében.

Az Exatlon ebből a szempontból nagyon kilóg a sorból. Élesen elhatárolódik a műsorban a sport és az egyéb tartalom, hiszen ez már inkább a reality kategóriát súrolja (csapatdinamika, lakhatási, táplálkozási körülmények, csapattaktika, egymáshoz fűződő viszonyok bemutatása). Nagy a hangsúly az egyéneken, a csapatokon belüli viszonyokon, de leginkább a két csapat közötti versenyre élezik ki a műsort. A csapattagok cseréjével folyamatosan fenntartják az izgalmat a nézőkben és a műsorfolyamban is.

A Catch leginkább a pálya széli interjúkra, elemzésekre, a következő futamra való felkészülésre koncentrál. Ezekkel töltik ki a futamok közti időt és igazából a műsoridő kétharmadát. A csapatok és a játékosok bemutatása itt kicsit részletesebb, mint az előzőekben, de mivel több ismert játékos is helyet kap a csapatokban, így ezzel próbálják érdekesebbé, vonzóbbá tenni a nézők számára a vetélkedőt. A műsorban két műsorvezető és egy sportkommentáror dolgozik azon, hogy a vetélkedőbe lendületet vigyen. Inkább sportközvetítés jellegű az egész műsor az eredmények kijelzésével, a csapatok állandóságával, a pontozási rendszerrel, de azért tudjuk: egy valódi sportközvetítés nem ilyen.

műsorok hossza

Rövidebbek a futamok, többen kerülhetnek így képernyőre. Vagy mégsem?

Ha összehasonlítjuk a ‘90-es évek végén forgatott sportvetélkedőket a maiakkal, akkor a műsor nézése közben azt tapasztaljuk, hogy sokkal gyorsabb, pörgősebb a játék. Ezt elsőre annak tituláljuk, hogy biztos rövidebbek a játékidők, mint régen. Azonban, ha jobban megnézzük, látható, hogy (a referenciának tekintett) Játék határok nélkülben 1:20-3:41-ig terjedt egy-egy futam hossza, a nagyjából 20-25 évvel később forgatott játékokban azonban akár 4-6-7 peres futamokat is láthatunk, így nem mondhatjuk, hogy emiatt lett pörgősebb a műsor. Azonban ami érdekes, hogy a Ninja Warrior és a Catch esetében látunk 10 mp körüli vagy az alatti futamokat is. Így a régi két perc hírnév, valakinél már csak 4 másodpercig tart…

Ezzel együtt elmondhatjuk, hogy a legnagyobb esély a képernyőre kerülésre akkor van, ha nindzsának jelentkezünk, ugyanis itt egy évadban 300-330 játékos kap lehetőséget. Ők a műsor első részeiben vesznek részt, a továbbjutás után már csak korábban megismert játékosok szerepelnek.

A Játék határok nélkülben 7-10 elődöntő volt minden évben, így minden ország 70-100 versenyzőt juttathatott képernyőre. A döntőbe az évadban legjobban teljesítő csapat jutott.

Az Exatlon idényenként kb. 25-28 főnek ad lehetőséget a bemutatkozásra, viszont míg a többi vetélkedő 4-10 adás alatt véget ér, a Dominikára utaztatott csapat akár 80 alkalommal is képernyőre kerül. (Ez is erősíti a reality vonalat, minden nap látjuk őket, a sport csak inkább kiegészítő elem a műsorban.)

A Catch – mely úgy tűnik, nem hozott akkora sikert – 4-4 csapatot vonultatott fel 4-4 fővel 3 adáson át, majd a döntőben újra láthatták a nézők a 4 legjobb, már megismert csapatot. Mindösszesen 12·4 ember kapott lehetőséget a szereplésre.

Ennyi idő alatt mit és hogyan látunk?

Ami mindezeknél sokkal érdekesebb, hogy az egy futamban használt képek és kameraállások milyensége hogyan is változott. Míg a 90-es évek játékában nem igazán láttunk vágóképet 5 másodperc alatt (átlag 7.42 mp/kép), addig a modern műsorokban az a furcsa, ha látunk 5 másodpercnél hosszabb képet. A Catch és az Exatlon esetén ez nem is történik meg, a Ninja Warriorban is csak akkor, ha valami nagyobb akadályt totál képben kell megmutatni. Egyébként a vágások nagyjából 2, 5-3, 5 másodpercenként követik egymást. Ami a duplájának mutatja a játék sebességét a korábban megszokott lassú közvetítésekhez képest. Emellett gyakoriak a "zaklatott”, billegő képek, szubjektív kameraállások, melyek az akadályokra vagy a játékosok testére szerelt akciókamerák képéből adódik. Így már nemcsak kívülről látjuk az akadályokat, hanem szinte a részesei leszünk a fogócskának vagy a vízbe ugrásnak egy-egy futam során.

képek és műsorok hossza

Óriás díszletek, rengeteg pénz és 100 milliós nézettség Európában

A Játék határok nélkül hatalmas népszerűségnek örvendett 1993-1999-ig Magyarországon és egész Európában nézők több 10 millióit vonzotta a képernyők elé. A népszerűség nálunk abban rejlett, hogy nem volt más csatorna, a kereskedelmi tévék csak később indultak, nem volt más hasonló vetélkedő a tévében, saját településünkről láthattunk embereket a versenyeken. A legtöbb esetben a szórakoztatás volt a fő cél, ezt például a műsorban használt zenékkel is alátámasztották. Mindig a játéknak megfelelő aláfestő zenét használtak, melynek inkább a szórakoztatás volt a fő feladata. (pl. Egy szellemeket irtó játékban – ahol lufikat kellett kipukkasztani :) – a Szellemirtók filmzenéjét használták aláfestésként.))

A hangeffekteket az újabb műsorokban már a fényekkel párosítva a hatáskeltés eszközeként használják. Így pl. Az Exatlonban egy-egy nagyobb súly cipelésekor és lerakásakor hanghatással érzékeltetik, hogy bizony nehéz volt, amit a játékos vitt.

A zárt stúdióban felvett Ninja Warrior és Catch esetében a fények is nagy szerepet kapnak pl. feszültségfokozás egy teljesen elsötétített stúdióban kivetített nagy visszaszámlálás vagy a kiesés pillanatában vörösre váltó fények keltette hangulat is hozzáad az élményhez.

Úgy tűnik, mégis lehet helye a Játék határok nélkülnek a TV-ben, ugyanis Eurogames néven Olaszországban újraindult a műsor, de:

Ez mind-mind hozzájárul ahhoz, hogy a gyártási költséget a lehető legkisebbre szorítsák. Hiszen ez volt az egyik oka, hogy annak idején megszűnt a műsor...

Feladatok

1. feladat: miben változott az 1996-os Játék határok nélkülhöz képest a 2020-as Exatlon képi megjelenése?

1996 játék határok nélkül 2019 exatlon

2. feladat: miben mutat eltérést az 1995-ös BL-közvetítés és a 2020-as BL-mérkőzés képi megjelenése?

1995 és 2020 BL-közvetítés

3. feladat: milyen hasonlóságot mutatnak a nagyjából azonos évben felvett sportműsorok és sportvetélkedők? A két kép egy-egy 1995-ös és egy 1996-os TV adásból származik. Nézd meg, miben hasonlítanak a műsorok képei:

995-ös és egy 1996-os TV adás

4. feladat: milyen hasonlóságot mutatnak a nagyjából azonos évben felvett sportműsorok és sportvetélkedők?

A két kép egy-egy 2020-as TV adásból származik. Nézd meg, miben hasonlítanak a sportos műsorok képei:

11A

Megoldások

1. feladat: miben változott az 1996-os Játék határok nélkülhöz képest a 2020-as Exatlon képi megjelenése?

1996 játék határok nélkül 2019 exatlon - megoldás

2. feladat: miben mutat eltérést az 1995-ös BL-közvetítés és a 2020-as BL-mérkőzés képi megjelenése?

1995 és 2020 BL-közvetítés - megoldás