Miért népszerű a reality?

A hazai televíziózás legnépszerűbb műsorai ma is a realityk. Szűk két évtized alatt a változatok sokaságát próbálták ki, mert a formula népszerű és jövedelmező. A digitális környezet nem csak versenytársa a valóságtévének, de ki is terjeszti annak közösségi hatókörét.

A leskelődés öröme vagy az érdeklődés mindennapos emberi valóságunk iránt tényleg örök, de először élünk olyan korban, amikor az Egyesült Államok elnöke egy valóságshowban is szerepelt üzletember. Miért nézünk még 2020-ban is, sőt egyre inkább valóságtévét?

Emberközeli és váratlan: A valóságtelevíziózás legközvetlenebb rétegében demokratikus forma, hiszen még ismeretlen szereplőket enged a reflektorfénybe. A különböző tehetségkutatók meghallgatásaira, kiválasztásaira ma is tömegek özönlenek. Töretlen a kíváncsiságunk a valóság szimulációi iránt, szeretnénk kikérdezni/meglesni ismert és ismeretlen társainkat, hogy valójában mit tennének bizonyos helyzetekben, mi rejlik a hivatalos látszatok mögött.

Jövedelmező: A valóságtelevíziózás sikerének egyik titka a jövedelmezősége. A műsorok képesek visszafogni a működési költségeiket, hiszen szereplőik gyakran honorárium nélkül dolgoznak, a forgatási helyszíneiket kiszervezik, és az évtizedek alatt kiépültek a szponzorok, támogatók bevonásának, a termékek elhelyezésének formái. A reality ügyesen szállítja a nézőket a hirdetőknek.

Nyitott a digitálisra: A digitális környezet táplálhatja a reality-k iránti rajongást. Helyet adhat a kiegészítő, műsorkövető beszélgetéseknek, lebonyolíthat szavazásokat, megszólíthatja a fancsoportokat a közösségi médiában, és két képernyőre terjesztheti ki a műsor befogadásának lehetőségeit: miközben nézed, kitárgyalhatod a benyomásaidat. A Youtube például tökéletes felület a terjeszkedéshez, interjúkkal, válaszvideókkal, paródiákkal. A realityből ma az influenszer-közeg felé is van átjárás, hiszen a videómegosztó oldal hősei is saját életük egyfajta valóságshowját közvetítik, s a tévés ismertségre is alapítható csatorna. A magyar online kritikaírás pedig még egy sajátos műfajt is létrehozott, a „hogyvolt”-ot. A tévékritikus valóságsorozatok történéseit meséli el szórakoztatóan azoknak, akik nem látták, vagy ilyen formában is szeretnék újra élvezni, és a kommentszekcióban megvitatni a történéseket.

Mire figyeljünk?

Médiaértési szempontból főként három kérdésre érdemes figyelni, amikor elemző szándékkal nézünk valóságshow-kat.

Kulturális technikák a későkapitalizmusban: Fontos megfigyelni, hogy egy valóságsorozat milyen helyzetekben kényszeríti döntésekre a szereplőit, milyen kompetenciákat vár el tőlük, milyen versengő/együttműködő magatartásokat, stratégiákat jutalmaz, milyen globális/helyi tudásokat hív elő belőlük, hol jelöli ki e speciális helyzetekben privát és nyilvános határait. Hogyan ötvözi a társadalmi kérdésfeltevést a szórakoztatással és az üzleti megtérüléssel.

Spontán/megírt: A teljességgel megfigyelésen vagy versengésen alapuló realitykben is érvényesül a konstruáltság valamilyen foka, ezekben is vannak megírt (scripted) fordulatok, a gyártók előidéznek dilemmákat, konfliktusokat, kiéleznek különbségeket. Érdemes mindig azonosítani és értelmezni ezeket a pontokat, hogy milyen fordulat vagy tanulság érdekében vetik be őket.

Hirdetői érdek: Fontos azt is megfigyelni, hogy a cselekményt mennyiben alakítják a hirdetői igények, hogyan vonódnak játékba a márkák. Az igénytelen show nem több a reklámszándékhoz fejlesztett felületnél.

Források

Andy Ruddock: Ifjúság és média, Budapest: Wolters Kluwer, 2015, 93-114.

Császi Lajos cikke a valóságtévé társadalmi szerepéről.