Mit tanulhatunk a TED-beszédekből a jó előadásról?

A szónoki beszéd a nyelvtan része tizenegyedik évfolyamon a retorika témakörénél, és említést kap a tizedikes stilisztika modulnál is. A modern beszédek illusztrálására, de a diákok saját előadásainak elősegítésére is használhatók a népszerű TED-előadások.

A történetek ereje

A történetek egyidősek az emberiséggel. Formálták az információmegosztást, jelenleg már a digitális storytelling is rendelkezésünkre áll, és a történetek felhasználhatók tanórán is. Fontos funkciójuk a TED-előadások közben, hogy összekapcsolják a közönséget a beszélővel, érdeklődést, érzelmi azonosulást váltanak ki. Kontextust teremtenek, és közelebb hozzák a hallgatóságot a fő gondolathoz. A hatásos történet személyes, hiteles, és őszintén, érzelmi manipulációtól mentesen mesélik. Az előadó akkor jár legjobban, ha valódi énjét mutatja, és egyszerűen, emberien szól a közönségéhez.
A történetek azért is hatnak ránk, mert egy gondolat ugyanazokat az agyi területeket mozgósítja, amelyek aktívak amikor a valóságban éljük át az adott helyzetet. Az amygdala ugyanúgy dopamint termel, ha megtörténik velünk egy örömteli esemény, mint amikor elképzeljük. Tehát elég hallani valamiről egy jó történetet, és részesei leszünk. A Princetoni Egyetem kutatója, Uri Hasson 2010-ben végrehajtott egy kísérletet. MRI-vizsgálat segítségével figyelte egy nő agytevékenységét, aki valós történetet mesélt saját élményéről, mintha egy barátjához beszélne. A hallgatóság és a történetet nem halló kontrollcsoport agyműködését is figyelemmel kísérte. Kiderült, hogy beszélő és hallgató között idegrendszeri szinkronizálódás figyelhető meg, agyuknak pontosan ugyanazok a részei aktivizálódnak.
A történetek, amelyeket magunkról vagy a minket körülvevő csoportról mesélünk, meghatározzák identitásunkat. Az üzleti életben is felismerték a storytelling hatalmas erejét, a márkák építéséhez ugyanúgy használhatók, mint egy szervezet küldetéstudatának felélesztéséhez.
Ha történetet használunk előadásunkban, csiszoljuk tökéletesre. Ne zsúfoljuk tele szükségtelen, érdektelen részletekkel, és ne hagyjunk ki lényegi mozzanatot, amely nélkül érthetetlen a cselekmény.

A közönség előtt mesélt történet négy szempontja:

• Alapozzuk olyan szereplőre, akivel könnyű együttérezni.
• Növeljük a feszültséget, fokozatosan. Konfliktusok, fordulópontok segítenek ebben.
• Megfelelő mennyiségű részlettel haladjunk. A túl kevéstől távoli marad a történet, a túl soktól bonyolulttá válik.
• Kínáljunk feloldást, csattanót, akár humoros, megható vagy leleplező formában. 

Tények és adatok aránya egy hatásos előadásban

Bryan Stevenson az Equal Justice Iniative (Egyenlő Igazságszolgáltatás Kezdeményezésért Csoport) nonprofit ügyvédi iroda igazgatója, az amerikai Legfelsőbb Bíróság előtt képvisel ügyeket. We Need to Talk About an Injustice (Beszélnünk kell egy igazságtalanságról) című, az amerikai börtönrendszer igazságtalanságairól szóló beszéde megmutatja meggyőzési készségét. Carmine Gallo kommunikációs szakember Storytelling című könyvében elemzi a híressé vált beszédet, és megállapítja, hogy szerkezete hasonlít arra, ahogyan Stevenson adománygyűjtő prezentációit is felépíti.
Gallo a meggyőzés három arisztotelészi elemét vizsgálja az elemzés során. Stevenson előadásának tartalma 65%-ban pátosz, azaz érzelmeket kiváltó történet. (Összesen három személyes történetet mesél el.) A logosz, vagyis az adatok és a tények 25%-ot tesznek ki, a hitelességet célzó, bizonyító információk, vagyis az ethosz pedig 10%-ot.

Stevenson az első öt percben meghatározza a beszéd témáját, majd egy személyes, kedves történetet mesél a nagymamájáról, aki megeskette, hogy sosem iszik alkoholt. Adatokat közöl statisztikákról, amelyek alátámasztják véleményét, hogy míg ő szerencsés volt, sok szegénységben élő afroamerikai férfi nem az. Ezután második történetére vált Rosa Parksszal történt találkozásáról, majd ismét adatokkal támasztja alá mondanivalóját. Beszámol néhány eredményéről, végül egy utolsó, megható személyes történettel zárja az előadását.
Stevenson tehát a 18 perces előadásban három történetet mesél el, adatokkal támasztja alá érveit. Az előadás végén felállva tapsoltak neki, és a résztvevők úgy adományoztak 1 millió dollárt a jótékonysági szervezetének, hogy nem kérte őket senki.

Vezérfonaltól a szerkezetig

Nem elég egy előadást pontról pontra megtervezni, szöveget kitalálni, mert ha nincs a mondanivalónak átfogó íve, a közönség elfelejti. A regényekben, filmekben, színdarabokban megfigyelhető egyfajta vezérfonal, amely végigviszi a cselekményt. Alkalmazható prezentációnál is, felfűzhetők rá a felépítendő gondolatmenet elemei. Ettől még állhat az előadás több történetből is, de a részeknek kapcsolódniuk kell egymáshoz. A vezérfonal megtalálásához hasznos kérdés, hogy mi az a gondolat, amire szeretnénk, ha emlékeznének a hallgatóink? A választ érdemes tizenöt szóban, pontosan megfogalmazni, unalomtól mentesen. A váratlanság felkelti a figyelmet.
Hasonlítsuk össze a következő két kezdést:

• Előadásomban arról fogok beszélni, hogy mi a Shakespeare-kutatók álláspontja a drámaíró személyét illetően.
• A világ legnagyobb drámaírója talán nem is az, akinek hisszük.

A második még nem árul el konkrétumot, de invitálja a hallgatót egy kérdés megoldására, ebben az esetben egy rejtély kiderítésére, és felveti az előadás vezérfonalát. Azok a beszédek, ahol kezdettől fogva világos az érdekes vezérfonal, jobban magukkal ragadják a hallgatóságot.
A vezérfonal kitalálásakor vegyük figyelembe a közönséget. Ismerik a témát? Érintettek benne? Mit várnak az előadástól? Másféle vezérfonal lehet izgalmas a témát jól ismerők számára, viszont a váratlanság eleme minden esetben hasznos.
A hatásos előadáshoz figyelembe kell venni a rendelkezésre álló időt. Ha rövid, akkor a feldolgozandó témák körét szükséges leszűkíteni. Egyetlen, egymáshoz kapcsolódó elemekből álló, rendesen kibontható gondolatot közvetítsen. Nem számít a szűkebb témakör, ha a rendelkezésre álló időben érdemben kifejtünk egy gondolatot. A vezérfonal megválasztása abban is segít, hogy szűrjük a mondandónkat.
A vezérfonalból ered az előadás szerkezete, amely felépülhet többféleképpen is. Sir Ken Robinson az egyik legnézettebb TED-előadó, az oktatási szemléletben szükséges változásokról tartott karizmatikus beszédeivel. Ő az esszéírás receptjét alkalmazza, felteszi a három kérdést: És? Na és? És most? Legtöbb előadása az alábbi szerkezetre épül:

• bevezetés: bemelegítés, témafelvetés
• kontextus: jelentőség indoklása
• fő fogalmak
• gyakorlati jelentőség
• konklúzió. 

Tények, történet, vezérfonal és még két elem

Sir Ken Robinson beszédének témája, hogy az oktatási rendszer miért nem tudja jól kezelni a kreativitást. Érdekes, de önmagában nem indokolja, hogy az ő előadása legyen a legnézettebb a TED harminc éves történetében. Pedagógusként Robinson tudja, hogy ha nem köti le a hallgatóságát, akkor a mondandója hiábavaló. Ezért a fent bemutatott eszköztár mellett bevet még valamit: könnyen érthető, jól időzített humorát. Már az első öt percben tízszer nevetteti meg közönségét.
Vicceinek céltáblája önmaga. Figyel arra, hogy ne essen túlzásokba, ne veszítse el a hitelességet. Szociálpszichológusok szerint némi önreflexív humor tetszik a hallgatóságnak.
Egy riporternek adott válasza sokat elárul Robinson másik erősségéről, a szerénységéről. Amikor szóba hozták hatalmas nézettségét, azt válaszolta, hogy a fia mutatott neki egy kismacskás videót, amit szintén húszmillióan láttak, tehát semmi oka rá, hogy fejébe szálljon a dicsőség. A humorral vegyített alázat sikeres kombináció.

A TED Fellows programjának vezetője, a kollégái által nagyon humorosnak tartott Tom Rielly a következőt tanácsolja:

• Meséljünk olyan anekdotákat, ahol természetesen jelen van a humor. A legjobb poénok a körülöttünk lévő dolgok megfigyeléséből, felnagyításából, újraértelmezéséből születnek.
• Legyen egy poénunk arra az esetre, ha valami nem működik.
• A szemléltető eszközök is lehetnek humorosak, humorforrás lehet például kép és szöveg kontrasztja.
• Fontos az időzítés, hagyjunk időt a poénnak, hogy leessen. De ne túl hosszút, ami kínos csendbe fordul.
• Haladók használhatják az iróniát, amikor ellentétét mondjuk annak, amit valójában szeretnénk, és kifejtjük a lényeget.
• Aki nem vicces, kicsit sem, az ne erre építsen. Teszteljük a poénjainkat előre barátainkon, ismerőseinken, és ha nem nevetnek, hagyjuk ki az előadásból.
• Kerüljük a sértő kifejezéseket, szóvicceket, szarkazmust/cinizmust, körülményeskedést, valamint a vallási, nemi, etnikai vagy politikai poénokat. 

Előadásmód

A nyilvános szereplés képessége fejleszthető, gyakorolható. Segíthetnek a következő támpontok:

• Ha megvan az előadás tartalma, próbáljuk el, sokszor. Teszteljük közönségen. Nem csak tartalmilag, mentálisan is felkészülhetünk. Ha van lehetőségünk, próbáljuk el a helyszínen is, de legalább képzeljük el a helyet. Legyünk tisztában azzal, hogy hibázhatunk, adódhatnak váratlan helyzetek, és ez rendben van.
• A közönségből pozitív biztatást, szimpátiát vált ki az őszinte, emberi sebezhetőség. Ha nem tudjuk legyőzni félelmünket, vállaljuk fel. Ne töltsünk vele túl sok időt, ne váltson túlzott kitárulkozásba, mert akkor manipulációnak hat.
• Banálisnak tűnhet, de válasszunk olyan ruhát, amely az alkalmon kívül hozzánk is illik, amelyről tudjuk, hogy jól érezzük benne magunkat. A TED-előadások közben tilos a nyakkendő.
• Előadás előtt igyunk lassan egy pohár vizet, és vegyünk néhány nagyon mély levegőt. Beszéd közben az egyik legfontosabb a helyes légzés. Amikor először szerepelünk mások előtt, hevesen verhet a szívünk, elszorulhat a torkunk, amitől emelkedik a hangmagasságunk. Ezért is fontos a mély légzés, mert oldja a feszültséget, és utat enged a beszédnek, fiziológiai értelemben is.
• Próbáljuk ki előre a hangsúlyainkat, hol tartunk szünetet, a beszédünk hanglejtését. Nem szükséges a mesterkéltségig begyakorolni, viszont segít tudatosítani a mondandónk jelentőségét, és biztonságérzetet teremt. Az alábbi videóban Julian Treasure arról beszél, hogyan kell úgy beszélni, hogy az emberek odafigyeljenek ránk.
• Figyeljünk meg számunkra szimpatikus előadókat, elemezzük előadásmódjukat. Mitől hatásosak? 

Források:

Chris Anderson: Így készülnek a TED előadások. Hivatalos TED-útmutató a nyilvános beszédhez. HVG Könyvek, 2016.
Carmine Gallo: Storytelling. A történetmesélés ereje. HVG Könyvek, 2016.
A cikkben szereplő TED-videók (elérhető magyar felirat)