S.O.S. kamaszkor! Segíthetnek a túlélésben a tinisorozatok?
Nem könnyű felnőni, talán így írhatnánk le három szóval a kamaszkor egyszerre gyötrelmes és egyben sajátosan szép időszakát, amit jobbára minden érintett – gyerek és felnőtt – elsősorban túlélni szeretne, lehetőleg komolyabb sérülések nélkül. Felvetődik a kérdés, hogy a kamaszokat célzó sorozatok képesek-e bármilyen módon segíteni ebben.
Mégis, kinek a sorozata?
A tinisorozatokat hajlamosak vagyunk a kevésbé fajsúlyos, kizárólag serdülőknek szóló, az ő körükben népszerű, könnyed kikapcsolódást nyújtó alkotások közé sorolni. Van-e akkor értelme felnőttként efféle sorozatokat nézni, profitálhatunk-e belőlük bármit is, vagy csak arra jók, hogy nosztalgiázzunk egy kicsit saját kamaszkorunkra visszagondolva?
A tinisorozatok a tiniknek szólnak, ez nyilvánvaló. Mégis érdemes felnőttként is foglalkoznunk velük, különösen akkor, ha serdülők szülei vagy tanárai vagyunk, netán egyszerre mind a kettő.
Pusztán tájékozódásképpen is érdemes bármelyik tinisorozatba – legalább érintőlegesen – belenézni, hiszen ez már önmagában orientálhat bennünket a serdülők érdeklődési köre, tartalomfogyasztása tekintetében, még akkor is, ha ezek sok szempontból a sorozatok gyártóinak elképzeléseit tükrözik.
Szép számmal akadnak azonban olyan tinisorozatok is, amelyek kifejezetten problémacentrikusak és semmi esetre sem nevezhetők könnyednek, sőt. Ezek nemcsak a serdülőket képesek megszólítani, hanem a felnőttek számára is tartogatnak érdemi mondanivalót, tehát csak nyerhetünk azzal, ha végignézünk egy-egy ilyen szériát.
Young adult, coming of age, melyik micsoda?
A serdülőknek szánt tartalmak esetében gyakran összemossák a young adult és a coming of age címkéket. Előbbi a kamaszokra mint célcsoportra utal, utóbbi pedig a felnőtté válás tematikájával foglalkozó művekre vonatkozik, tehát, bár van közös metszet, a kettő nem ugyanaz. A coming of age egy tematikus alcsoportnak tekinthető a young adult kategórián belül. A serdülőkkel foglalkozó felnőttek számára elsősorban ezek, a felnőtté válásról szóló sorozatok lehetnek relevánsak.
A nagyobb streamingszolgáltatók kínálatából szemezgetve, számos idevágó sorozatot találunk, amelyek kamaszt és felnőttet egyaránt képesek behúzni. Ezek közös jellemzője, hogy kifejezetten a mai tinédzsereket érintő problémás, olykor meredek témákat dolgozzák fel érzékenyen, ugyanakkor a humort sem teljes mértékben nélkülözve. A kategória legjobbjai közé sorolhatók a 13 okom volt (13 Reasons Why), a Szexoktatás (Sex Education), az Én még sosem (Never Have I Ever), az Eufória (Euphoria), illetve a Normális emberek (Normal People) című sorozatok, melyek műfaji szempontból leginkább a dráma, illetve a dramedy besorolással illethetők.
Ezek a csöppet sem finomkodó sorozatok többnyire klisék nélkül ábrázolják a kamaszlét egyszerre ijesztő és felszabadító tapasztalatát, azt, hogy minden megváltozik, ami korábban igazodási pontként funkcionált. A felnőtté válás romantikus-nosztalgikus megközelítésével szakítva egyrészt arra fókuszálnak, amit normatív krízisnek nevez a pszichológia, azaz a serdülőkor természetes velejárójának tekintett szélsőséges érzelmi és viselkedéses megnyilvánulások összességére, másrészt a sok esetben tabuként kezelt és ezért jóval nehezebben szóba hozható tényleges krízishelyzetekre. Ez utóbbi kategóriába tartozik az öngyilkosság, az önsértés, a bullying, a függőségek és az abúzus különféle formái.
A mai kamaszok számára magától értetődő, aktív közösségimédia-használat is hangsúlyosan megjelenik ezekben a sorozatokban, és bár nem kritikai attitűdtől mentesen, de a moralizálás csapdáját elkerülve, még úgy is, hogy az online jelenléthez kapcsolódó problémás helyzeteket is ábrázolják (szexting, online zaklatás). Nem utolsó sorban meghatározó téma a serdülők szexualitáshoz, nemi identitáshoz való viszonya, ami a mai világ átszexualizáltsága ellenére még mindig kényes területnek számít.
Szex és káromkodás. Tényleg ez kell a gyereknek?
Az, hogy a gyerekek szexuális, trágár, illetve erőszakos tartalmakkal való találkozása mikortól és milyen formában megengedhető, elég megosztó téma a felnőttek körében. A forgalmazók által használt korhatár-besorolás ebben a kérdésben segít eligazodni a javasolt életkori ajánlásokkal. Más szakértői, illetve némiképp szubjektív, szülői és gyerekek részéről megfogalmazott ajánlások alapján is tájékozódhatunk. Bár a vélemények összességében elég hasonlók, megfigyelhető, hogy a gyerekek a legmegengedőbbek a javasolt életkor tekintetben. Ez egyáltalán nem meglepő, ha figyelembe vesszük azt, hogy a fiatalok körében mindig azok a legnépszerűbb médiatartalmak, amelyek a náluk kicsit idősebbeket célozzák. Amikor felnőttként kapcsolódási pontot keresünk a kamaszokhoz – különös tekintettel a kényes témákra – előnyt jelenthet, ha az ő médiatapasztalataikból indulunk ki, függetlenül attól, hogy teljes mértékben helyeseljük-e a választásaikat. Mindez a nyelvhasználatra is érvényes: ezekben a sorozatokban a karakterek gyakran káromkodnak, ahogy – teszik vagy sem – általában a való életben is a fiatalok egymás között, ennek megfelelően a trágár nyelvezet szerepeltetése elsősorban a hitelességet szolgálja.
Ezek után nézzük meg közelebbről, hogy miről is szólnak az egyes sorozatok és melyik korosztálynak ajánlhatók elsősorban.
A 13 okom volt első évadja az öngyilkosság témájával és az odáig vezető folyamattal foglalkozik, érintve a bullying és a nemi erőszak kérdését is. A további évadokban csaknem az összes, korábban felsorolt tabutéma előkerül. A sorozat meglehetősen felkavaró, az ábrázolás módja néhány esetben sokkolóan részletező (ezek egyikét utólag kivágták), ugyanakkor az érzékenyítés szándéka miatt többnyire nem tekinthetők öncélúnak a nehezebben befogadható jelenetek. Elsősorban 16 éves kortól javasolható. Mindenképp érdemes nyitott gondolkodású felnőttel együtt követni a sorozatot és megbeszélni a látottakat. Ehhez nyújt segítséget a feldolgozást szolgáló útmutató és az epizódok elején szereplő tájékoztató is. Traumatizált vagy veszélyeztetett csoportba tartozó serdülőknek különösen szorongáskeltő lehet a sorozat némely jelenete. Nekik valóban csak akkor javasolt a sorozat nézése, – amennyiben egyáltalán nyitottak rá – ha a történet feldolgozásában kapnak külső segítséget.
Hangulatában és az explicit jelenetek szerepeltetésében az előbbihez hasonló az Eufória című sorozat, azonban ez a drogfüggőség és a nemi identitás kérdésére helyezi a hangsúlyt, de foglalkozik a szexting, illetve az online térhez kapcsolódó szexuális tevékenységek, valamint a szexuális visszaélések témájával is. Bár a nyílt szexuális tartalmak bemutatása miatt az Eufória a 18+-os kategóriába sorolható, a realitás ezzel szemben az, hogy már a 14 évesek körében is népszerű a sorozat, és többségük számára valószínűleg a pornográfba hajló tartalmak sem jelentenek újdonságot. A látottak kontextusba helyezése viszont nem feltétlenül magától értetődő, akár serdülőkről, akár felnőttekről beszélünk. Előbbiek számára a valós tapasztalatok hiánya okozhat félreértéseket, a felnőtteknek pedig a kamaszok világa tűnhet brutálisnak. Ezért is lehet hasznos a tabuk nélküli közös beszélgetés mindkét generáció tagjai számára.
A szokásos iskolai felvilágosítás kínos kényszeredettségétől éppúgy távol áll a sokat sejtető című Szexoktatás, ahogy a magazinok kétes szexpraktikáinak világától. Leginkább azért, mert ebből a sorozatból tényleg lehet tanulni, miközben szemernyit sem erőltetett vagy didaktikus. A kamaszok szexualitással kapcsolatos kísérleteire és kétségeire összpontosít a humorral átszőtt, de drámai mélységeket is hitelesen bemutató cselekmény, eloszlatva azt a mítoszt, hogy a szexben minden ösztönösen megy magától, vélhetően a felnőtt korosztály számos tagját is edukálva. A főbb témák közé tartozik ezen kívül a nemi identitás kérdése, a családon belüli erőszak, valamint a zaklatás online és offline formái. A szexualitás képi ábrázolása megjelenik, de nem nyílt részletességgel, így 16 éves kortól mindenképp ajánlható, de érettségtől függően már 14 éves kortól is.
A veszteségélményt és a gyászfolyamatot is behozza a témák közé az Én még sosem című sorozat, de a meghatározó témák itt is a szexualitás, a nemi identitás, ezen kívül hangsúlyt kap a családi-vallási hagyományokhoz való viszony a szülők és a gyerekek generációs konfliktusába ágyazva. A fenti sorozatokkal szemben itt nem találkozunk szexjelenetekkel, viszont a szexről való beszéd meghatározó a sorozat egészét tekintve. 13-14 éves kortól biztonsággal ajánlható.
Az ábrázolt korosztály szempontjából a Normális emberek kissé eltér az itt bemutatott sorozatoktól, mivel a kamaszkorból éppen kilépő fiatal felnőttekről szól. A cselekmény középpontjában a két főszereplő kapcsolata és útkeresése áll, ezen keresztül mutatják be a szex, az intimitás, illetve a bántalmazás témáját.
Szép képi világú, lassú tempójú sorozat, ami érettebb befogadói hozzáállást igényel. Elsősorban emiatt és csak másodsorban a szexjelenetek miatt javasolható 16 éves kor fölött, a fiatalabbak számára a történetvezetés unalmas lehet.
És ha többet árt, mint amennyit használ?
Öngyilkosság, zaklatás, szexuális bántalmazás, drogfüggőség. Az elsőre esetleg riasztó lista felvetheti a kérdést, miért jó, ha a durvább témákat is bemutatják? Nem hat károsan az amúgy is labilis serdülőkre, ha önsértő vagy önveszélyeztető viselkedésformákat látnak (lásd Werther-effektus)? Az ábrázolás módja valóban lehet túlzottan drasztikus, pontosan ezért – káros minta közvetítésére hivatkozva – vágták ki utólag a 13 okom volt című sorozat fent említett, öngyilkosságot részletesen bemutató képsorait, ugyanakkor a nehéz témák szerepeltetése indokolt.
De miért is? Egyrészt azért, mert életkortól függetlenül észrevétlenül edukálja és érzékenyíti a nézőt, aki a cselekményt követve nem didaktikus formában szerez ismereteket a tabutémákkal kapcsolatban, melyeket amúgy is sok tévhit övez. Ezáltal egyértelműbbé válhat a problémás helyzetek felismerése a való életben, ahogy az is, hogyan lehet megelőzni vagy kezelni ezeket. Másrészt segíthet az érintetteknek a traumafeldolgozásban az agyonhallgatott és emiatt is szégyenérzettel társuló témák árnyalt bemutatása. Öngyilkosságról, zaklatásról, szexuális erőszakról nagyon nehéz beszélni, de mivel sok fiatal érintett ezek valamelyikében, fontos, hogy az alapvetően szórakoztatást célzó műfajok – mint a sorozatok – is foglalkozzanak velük. Ahogy láttuk, arra is akad példa, hogy az alkotók a puszta bemutatáson túl további segítő, tájékoztató tartalmak készítésével próbálják előmozdítani a nyomasztó témák feldolgozását. Mindezeken túl, a kockázati csoportba tartozó serdülők esetében mindig mérlegelni kell, hogy valóban készen állnak-e arra, hogy a számukra komoly szorongást okozó témákkal akár egy-egy epizód erejéig is szembenézzenek.
Mindazonáltal a serdülőkor konkrét traumák nélkül is elég megterhelő azok számára, akik éppen benne vannak. Az is erényük az említett sorozatoknak, hogy pontosan érzékeltetik azt a bizonytalanságot, ami a kamaszokban folyamatosan jelen van a saját identitásukat, normalitásukat, szerethetőségüket illetően, és amit a kortárs csoport sem feltétlenül tud eloszlatni vagy ellenkezőleg, gyakran még fokozza is a tapasztalatok hiánya vagy csoportdinamikai folyamatok miatt. A normalitás sokfélesége nem magától értetődő a serdülők számára, ezért pozitívan hat rájuk minden olyan visszajelzés, ami ezt sugallja, például egy sorozat karakterein keresztül. De a felnőttek számára is tanulságos lehet az, ha megértik, mi áll a kamaszok sokszor bosszantó vagy indokolatlan viselkedése mögött.
Komoly témákról csak komolyan, vagy mégsem?
Az itt kiemelt sorozatok mindegyike nehéz témákat dolgoz fel, ám különböző mértékben a humort sem nélkülözi. Természetesen nem a problémás helyzetek kifigurázásáról van szó, hanem a serdülőléttel óhatatlanul együtt járó csetlés-botlások mélyen emberi bemutatásáról. A drámai, sokszor kifejezetten sötét tónust jól ellenpontozzák a könnyedebb hangvételű jelenetek, amelyek egyrészt megkönnyítik a befogadást, másrészt életszerűbbé teszik a cselekményt, ám ez sosem csap át olcsó szórakoztatásba.
Minek ide egy felnőtt?
Nem elég, ha hagyjuk, hogy a serdülők egyebek mellett tinisorozatok segítségével a maguk módján vészeljék át életük e problémás időszakát? Nem határátlépés, ha beleavatkozik egy felnőtt? Bár a látszat azt mutatja, hogy a serdülők kényesen óvják privát szférájukat a felnőttektől, mégis jó tudni, hogy nagyon is igénylik a problémáikra rezonálni képes felnőtt jelenlétét, mert a segítségükkel sikeresebben képesek az életkorukból fakadó szorongásokkal megbirkózni.
Persze felnőttként egyáltalán nem könnyű a kamaszok csapongásait megértően kezelni, főleg úgy, hogy a kommunikáció sokszor a mindennapos témák esetében is akadozik, nem beszélve a kényes kérdésekről. A faggatózás, kéretlen beleavatkozás helyett érdemes megvárni, amíg a serdülő kezdeményezi a beszélgetést, ilyenkor viszont biztosítsuk arról, hogy komolyan vesszük, bármit kérdez is, és amit elmond, azt bizalmasan kezeljük.
Ha mégis szeretnénk elébe menni a beszélgetésnek, a felnőtté válással kapcsolatos sorozatok közös követése remek lehetőséget ad arra, hogy érzékeny témák is megbeszélhetővé váljanak a kamasz számára biztonságos érzelmi távolságból. Megvitathatjuk az egyes karakterek cselekedeteit és egymáshoz való viszonyát, elmerülhetünk részletesebben a felvetett témákban, megfogalmazhatunk kritikát a sorozatban látottakkal kapcsolatban, és még számos kapcsolódási pontot lehet találni, ami által megismerhetjük a serdülő érzéseit, gondolatait, tudomást szerezhetünk akár arról is, hogy érte-e valamilyen trauma, reagálhatunk az őt foglalkoztató kérdésekre és elmondhatjuk a saját véleményünket is ügyelve arra, hogy a beszélgetés még véletlenül se torkolljon kioktatásba.
Ha akár pedagógusként, akár szülőként szeretnénk közelebb kerülni a serdülőkhöz, akkor nagyon is megéri színvonalas tinisorozatokat nézni és azokról beszélgetni.
Feladatok iskolai feldolgozáshoz:
- A fenti sorozatok egyikét – a diákok szavazzanak* – válasszuk ki közös feldolgozásra. Szervezzük meg, hogy minden tanuló hozzáférjen az epizódokhoz. A nyitó epizódot házi feladatként tekintsék meg a diákok. *Előzetesen mondjuk el a diákoknak, hogy nehéz témák fognak szóba kerülni, éppen ezért a részvétel önkéntes. Dönthetünk úgy is, hogy nem bízzuk a diákokra a sorozatválasztást, hanem egy kevésbé drámai hangvételű alkotást jelölünk ki, ami az esetlegesen traumatizált diákok számára is könnyebben befogadható.
- A következő órán beszéljük meg, milyen problémák merültek fel a sorozat elején, tisztázzuk a karakterek jellemvonásait, egymáshoz való viszonyát. Többféle véleményt hallgassunk meg.
- A továbbiakban minden órán egy-egy kulcsjelenetet nézzünk meg a következő epizódból és azt vitassuk meg a diákokkal közösen. Cél: problémás helyzet felismerése, lehetséges megoldások megbeszélése, nézőpontok ütköztetése, empátia fejlesztése.
- Az évad végére érve, az epizódok 1-1 problémára fókuszáló jelenetének feldolgozása után beszéljük meg, kinek mit adott, miben segített a sorozat és a beszélgetések.
Szempontok a feldolgozáshoz:
- Az első epizód alapján szerintetek miről szól a történet? Hogyan jellemeznétek a szereplőket?
- Az első epizód alapján szerintetek miről szól a történet? Hogyan jellemeznétek a szereplőket?
- Egy adott probléma kiragadása és megbeszélése.
- Példa 1.: szexting. Miért készített meztelen képet magáról a lány? (más is tesz így, flörtölés, nyomás, zsarolás, megbízott a fiúban, szerelmes volt belé stb.) Mi lett volna, ha nemet mond? Ti mit tettetek volna az ő helyében? Ki a hibás? (áldozathibáztatásról és annak káros voltáról fontos beszélgetni)
- Példa 2.: konszenzuson alapuló szex kérdése. Mi számít beleegyezésnek és mi nem? (tévhitek eloszlatása) Hogyan kommunikáljunk érzelmileg telített helyzetekben? Tisztázzuk a szexuális bántalmazás és a nemi erőszak kifejezések jelentését is!
- Példa 3.: bizonytalanság. Mit gondolt magáról az adott karakter? Miért volt alacsony az önbizalma? Ti milyennek láttátok őt? Hogyan támogattátok volna?
- Érdemes volt megnézni ezt a sorozatot? Miért/Miért nem? Melyik karakter volt számotokra a legérdekesebb és miért? (jellemfejlődésről, hibázásról is lehet beszélgetni) Milyeneknek láttátok a felnőtteket a sorozatban? És a saját korosztályotok tagjait? Szerintetek hasznos volt az, hogy közösen is megvitattunk problémás helyzeteket? Miért?
Források:
Nem ciki felnőtt fejjel tinisorozatot nézni
Mi is az a young adult irodalom?
Tizenhárom okom volt 1. évad – Kritika
Kortalan szexualitás? - Szexoktatás, 2. évad
A NETFLIX berendelte az Én még sosem 2. évadát
A Normális emberek egy klisés tinisorozat is lehetett volna, de nagyon nem az lett
A serdülés vihara klinikus szemmel. Anderson–Dartington (szerk.) Animula, 2007.
Borítókép: Pixabay