Hogyan sírnak a színészek?
A filmezés az érzelmek világa, szinte alig látni olyan mozit, ahol nem gördül le könnycsepp a szereplők arcán. Már a forgatás előkészítésekor megtervezik, hol kell a szereplőnek eljutnia abba a lelkiállapotba, ahol majd kifakad, üvölt, sír, meghatódik. Nem csoda tehát, hogy azokkal a színészekkel könnyű együtt dolgozni, akik erre képesek. De mi van a többiekkel?
Filmes trükkökkel már foglalkoztunk itt és itt, de vajon a sírás a filmekben valódi vagy csupán illúzió? A Bűvösvölgybe érkező gyerekekben is sokszor felmerül a kérdés, mégis hogyan lehet irányítottan eljutni a sírásig. Több módon is lehetséges, és talán meglepő, de nem csak a színész feladata az, hogy előidézze ezt a lelkiállapotot. Sok múlik a rendezőn, aki segít belehelyezkedni a szerepbe, a színészkollégákon, még ha ők éppen nincsenek is a felvételen, és a stábon is, akiknek ugyancsak teremtő erejük van a forgatás atmoszférájában. Élettani szempontból sokat segíthet, ha valaki sok folyadékot iszik, hidratált, hiszen így (akármennyire bután hangzik) van mit kisírnia. Némely művész, ha a sírásra gondol, szomorú zenét hallgat vagy megható videókat néz, el tudja sírni magát, de a legtöbben azért nem ilyen szerencsések, amennyiben ez szerencsének mondható. Gyakori, hogy a színész a saját életéből idéz fel egy megható momentumot, és azt az érzést adaptálja a szerepbeli helyzetéhez.
A rendező is a színésze segítségére lehet azáltal, hogy körültekintően magyarázza el, mit kell éreznie, mire kell gondolnia a jelenetben, akár provokatívan is felléphet. Vékony a határ a film sikerének érdekében keltett feszültség és a bántás között, utóbbi esetek pedig mostanában egyre nagyobb nyilvánosságot kapnak, így mi is tudunk idézni néhány szomorú esetet, amikor talán túl messzire ment egy rendező – még ha a produkció érdekében vélte helyesnek átlépni a határokat. A nyolcadik utas: a halál (Alien) című 1979-es film forgatásakor Ridley Scott csak John Hurtnek árulta el, mi fog kitörni a mellkasából (szpojler: alien), a többi színészt meglepetésként érte a látvány. A sokk olyan hitelesre sikeredett, hogy Veronica Cartwright hisztériás állapotba került, majd elájult. Yaphet Kottót is annyira felzaklatták a látottak, hogy félre kellett vonulnia, míg megnyugszik. Egyébként egy másik klasszikus, a Star Wars rendezője, George Lucas is úgy vélte, jobb lesz, ha csak az utolsó pillanatban tudja meg a Luke Skywalkert alakító Mark Hamill, hogy Darth Vader az apja. Így volt őszinte Hamill reakciója, amikor meghallotta a filmtörténet azóta ikonikussá vált négy szavát: „I am your father.” Steven Spielberg igazán méltányosan bánt az E.T. gyerekszínészeivel, de némi rafinériával megoldotta, hogy valódiak legyenek a búcsú könnyei a film végén: nem engedte, hogy a forgatáson kívül időt töltsenek a bábbal és időrendben forgatta le a filmet, így a gyerekek tényleg a bánattól sírtak, hogy nem láthatják többé a földönkívülit. Bár a rendezőnek már a castingon megmutatta Henry Thomas, milyen élethűen tud ragaszkodni nem létező kis barátjához. Ezzel szemben Stanley Kubrick nem várt Shelley Duvall természetes ijedelmére a Ragyogás forgatásán. A stábtagok elbeszélései szerint már az első naptól kezdve megalázta a nőt, és elzárta a stáb többi tagjától. A későbbi interjúk arról tanúskodnak, hogy a forgatáson elszenvedett lelki terhek alatt valósággal megtört a színésznő.
Vajon nem akadna egyszerűbb, kíméletesebb megoldás?
2021-ben nehéz elképzelni, hogy semmilyen eszköz ne segítené könnyekhez a színészeket. Bizony erre is van megoldás, nem is egyféle, bármennyire illúziórombolók is legyenek.
Először is ott a szemcsepp, amiről nem nehéz elképzelni, hogyan csalogatja ki a könnyeket. A tartós hatás érdekében a szemkörnyéket bekenhetik vazelinnel is, mintha a szereplő sosem törölné le onnan a nedvességet. Gyakran alkalmazott eszköz a tear stick, tehát a könnystift is. Ez a rúzsra hasonlító, mentolos kenőcs a szem alá kenve olyasmi hatást fejt ki, mint egy nagy adag hagyma felvágása. Ha valaki egészen pontos utasításokat szeretne a termék használatához, ez a videó megadja azt.
Szintén a mentol erejével hat a könnyeztető, de ehhez már két ember szükséges, hiszen a pálcán keresztül a szembe kell fújni a mentolos levegőt.
Érdemes megemlíteni ezen a ponton két filmes fogalmat: a VFX-et és az SFX-et. Előbbiről írtunk ebben a cikkünkben is, de most annyit róla, hogy a filmre utólag kerülő hatásokat jelenti, míg az SFX (special effects) azoknak a dolgoknak az összefoglaló neve, ami a valóságban, a forgatás helyszínén tényleg megtörténik, de mint ahogy a neve is mutatja, mesterséges. Ilyenek az eső, szél, sebhelyek, hányás, hajhullás, és bizony az „emberi könnyek” is tartozhatnak az SFX-hez, hiszen a fent említett termékek mind SFX make upok, amelyek a maszkmesterek táskájából kerülnek elő és valójában ők dolgoznak vele.
Mi a helyzet a gyerekkel, babákkal? Önmagában a gyerekszínészek, filmekben szereplő csecsemők „foglalkoztatása” nagyon érzékeny témakör. Nemrég itthon is ajánlás készült azokból a gyermekjogi elvekből, amelyekhez egy reklámprodukciónak ragaszkodnia kell, ha gyermekeket is szerepeltet.
Nyilvánvaló, hogy a filmekben a síráspótló kozmetikumokat nem használhatják a gyerekeknél, de szerencsére nincs is rá szükség. Filmtrükként gyakran bevetik, hogy a gyermek arcát nem látjuk, csak halljuk a sírását, illetve vannak olyan esetek, amikor a gyerekek nem is tudják pontosan, miről szól a jelenet, netán a film, amiben szerepelnek. Visszacsatolva Stanley Kubrickhoz és a Ragyogáshoz, érdekes, hogy a produkció a hatéves Danny Lloydot úgy védte, hogy a fiú nem is tudta, hogy horrorfilmet forgatnak, jó mókának élte meg az egészet, és csak évekkel később, amikor megnézhette az anyagot, döbbent rá, mit rögzítettek. Ebből a videóból pedig kiderül, hogy a filmforgatáson szükség szerint lehet egy külön munkakör, a baby wrangler (talán gyermekfelügyelőnek fordíthatjuk), aki maga kezd el sírni, amire a gyerekek mindig sírással reagálnak, és hogy ugyanezen az elven apasztják is el a gyermeki könnyeket.
Ezzel a kissé leleplező írással persze korántsem azt szeretnénk üzenni, hogy sírni könnyű dolog, vagy hogy ez az egy tényező elegendő egy produkció sikeréhez, de az mindenesetre világosan látszik, hogy a filmipar technikai szinten, eszközök bevetésével válaszolta meg a kérdést: hogyan fognak a színészek sírni?
Feladatok:
1. A következő képkockákat különböző filmekből vágtuk ki. Figyeljétek meg a plánokat! Mi a közös bennük? Miért éppen ezeket a beállításokat választották a rendezők?
(New Amsterdam - Vészhelyzet New Yorkban 1. évad, 1. epizód 00:36:00)
(Utazók 01:02:00)
(E. T. 01:27:00)
(Sodródás 01:29:00)
(Csillagainkban a hiba 01:52:00)
(Hetedik 01:59:00)
2. Nézzétek meg az alábbi videókat! Melyik sírás tűnik hitelesebbnek, valódibbnak e kettő közül és miért?
00:00:12-00:04:16 között
00:00:40-00:00:52 között
Megoldások:
1. A felvételek premier plánban készültek, amelyek lehetőséget adnak arra, hogy közelről, explicit módon láthassuk a szereplők érzelmeit és kapcsolódhassunk hozzájuk. A közeli beállítás tehát egyértelműsít, fokozza a hatást és segít az azonosulásban. Az erős érzelmi töltetű jelenetekhez tartozó montázsokban szinte minden esetben vannak közeli felvételek is, amelyek nem zárják ki a további beállítások lehetőségét.
2. Matthew McConaughey a Csillagok között egyik jelenetében vegyes érzelmeket él meg, de közben fokozatosan érzékenyül el, látjuk, ahogy az üzenetek hatására összetörik, egyre jobban sír. Nemcsak a könnyek hitelesek, hanem a sírást kísérő mozdulatok pl. ahogy az arcához emeli a kezét 00:04:04-nél. Kim Kardashian is ügyködik ezzel, de leginkább a sírás mímelésére emlékeztet, gyermeki és teátrális, ahogy a kezébe temeti az arcát vagy törli a könnyeit 00:00:51-nél.
Források:
A leggonoszabb módszerek, amelyekkel sírásra kényszerítették a színészeket