Page 101 - aczel_petra_muveljuk_a_mediat.exe

Andok MónikA: Médiahatások 99 Ez esetben nyilvánvalóan egy nem szándékos hatással van dolgunk, a média a téma mellőzésével nem akarta azt üzenni, hogy a kérdés megoldódott. – Pozitív vagy negatív hatás Természetesen, ha a rászorulóknak – bármilyen el- esettségről legyen is szó – sikerül a média segítségével adományokat gyűjteni, az pozitív hatás Ha a médiatartalom hatására az emberek pánikba esve egy bi- zonyos bankból kiveszik a befektetett pénzüket, és ezzel csődbe viszik, az nyil- vánvalóan negatív hatás – A befogadóban változást hozó (attitűd, érzelem, tudás, informáltság stb.) vagy éppen korábbi vélekedéseit, viselkedését megerősítő hatás. Tipikus változásel- mélet a Gerbner-féle kultivációs elmélet – minél többet nézünk televíziót, annál nagyobb lesz a hatás, a változás Ez esetben többnyire ok-okozatiság tételezésé- ről is szó van: minél több erőszakot látunk, annál nagyobb az esélye, hogy a hétköznapokban is az erőszakos cselekvésmintákat fogjuk követni. A meg- erősítéselméletek a status quo fenntartásában látják a média hatását. Ide számos ideológiai alapú elmélet köthető, amelyek szerint a média mint profttermelő in- tézmény az aktuális helyzet fenntartásában érdekelt – A média hatására beálló változás típusa szerint lehet érzelmi, hitbeli, attitűd­ beli, viselkedési vagy akár kognitív változás – A befogadói célcsoport szerint is különbséget kell tennünk, hogy fatalokat, gyerekeket vagy időseket vonunk-e be a hatáskutatásba, esetleg bűnelkövetőket. Fiske egyik érdekes kutatásában hajléktalanok befogadásvizsgálatát végezte el. A tudásszakadék-hipotézis pedig a szocioökonómiai státusz és a hozzá kapcso- lódó informáltsági fok szerint különíti el a befogadókat – S különbséget kell tenni abban a tekintetben is, hogy a feltárt hatást milyen mé­ diumhoz kötik a kutatók: flmhez, könyvköz, nyomtatott sajtóhoz, rádióhoz, te- levízióhoz vagy internethez (lásd III. melléklet) Hatáskutatási részrehajlás Sonia Livingstone arról is írt, hogy a hatáskutatás hagyományosan inkább te- levíziózást kutat, mint más médiumot, inkább gyerekeket, mint felnőtteket, in- kább erőszakos tartalmakat, mint más műsortartalmat, inkább egyéni hatást, mint csoportosat. Emellett a médiahatás-kutatást további két dolog is erősen be- folyásolja: a tudományos és a politikai agenda. Azaz, hogy a tudományos szfé- ra, illetve a politika aktuálisan miként tekint a médiára, mennyiben tartja hasz- nosnak vagy veszélyesnek, támogatandónak vagy elítélendőnek a működését. Ezért is javasolja Livingstone, hogy a hatáskutatás helyett befogadáskutatással foglalkozzanak a szakemberek (Livingstone, 1996). David Gauntlett még továbbmegy a hatáselméletek bírálatában, amikor azt állítja, a hatáselméletek összecserélik az ok-okozati viszonyokat; inadekvát személyként kezelik a gyerekeket; bizonytalan, ideológiailag elkötelezett elmé- le teken nyugszanak; és az általuk alkalmazott módszertanok tökéletlenek (Gauntlett, 1998)