Page 104 - aczel_petra_muveljuk_a_mediat.exe

102 Műveljük a médiát! Mindhárom terület vizsgálható mind kvalitatív, mind kvantitatív módszerekkel, il- letve ezek ötvözésével. Ő így jellemzi a két irányt (Stokes, 2008: 12–15): Kvantitatív hagyomány. A természettudomány művelői dolgozták ki. Szám- szerű, mennyiségi információk begyűjtésére koncentrál. Statikus elemzést végez. Az amerikai tömegkommunikáció-kutatás hagyománya Pozitivista, empirikus megközelítés. Módszere: kérdőív. Kvalitatív hagyomány. A humán tudományra jellemző. A jelentéssel foglalko- zik, az értelmezéssel. Narratív elemzés, műfajelemzés jellemző rá. Az európai kri- tikai kultúrakutatásban gyökerezik. Humanista, értelmező hozzáállás jellemzi. Módszere: hermeneutika Az utóbbi évtizedben azonban egyre inkább megfgyelhető, hogy a két kutatási típus kombinációjából születik a friss kutatások módszertani alapja. 4.2. A hatáskutatás korszakai A legtöbb médiával kapcsolatos legenda, anekdota, féligazság valamilyen módon a hatáskutatáshoz kapcsolódik Például hogy a Világok harca című rádiójáték halla- tán fél Amerika pánikba esett, és menekülni kezdett. A valóság: Hadley Cantril tanulmányából – egy 920 fős felmérés alapján – tudjuk, az adást kezdettől fogva hallgatóknak mindössze 12 százaléka hitte el, hogy valódi híradást hall, de ők sem menekültek Minden, a pánikról szóló híresztelés túlzó A média, a hatáselemzés fejlődik, a legenda azonban örök! Stanley Baran és Dennis K. Davis négy nagy korszakot különít el a média hatásával foglalkozó megközelítések tekintetében: – A tömegtársadalom, tömegkultúra – a propaganda kora A korai médiakutatá- sok sorolhatók ide, körülbelül az 1920-as évektől az 1930-as évek végéig, az 1940-es évek elejéig. – A tudományos igény előretörése – a korlátozott hatások, moderált hatások elmé- letei. Az 1940-es évektől az 1960-as évekig folytak ezek a kutatások. – A kulturális perspektíva megjelenése az elméletben – a médiakutatás kulturális fordulata. Ide elsősorban a birminghami iskola és követői sorolhatók az 1960-as évektől. – A jelentésadás elmélete – a befogadó előtérbe kerülése, az aktív közönség tétele- zése és annak kritikája. A használat- és élménykutatástól, vagyis az 1970-es évektől kezdve. Más kutatók eltérő felosztásban gondolkodnak, vannak, akik csak három korsza- kot különítenek el. Az első kettő megegyezik Baranéval, a harmadik esetében van eltérés Ilyen például Fiske felosztása, aki 1 az inger-válasz modell és 2 a két­