Page 108 - aczel_petra_muveljuk_a_mediat.exe

106 Műveljük a médiát! 4.2.2. Korlátozott hatások: a tudományos igény előretörése Az 1930-as évek végétől egyre fontosabbá vált, hogy olyan tudományos keretek között kutassák a médiatartalmakat és esetenként a befogadókat, amelyek empi- rikus módszereken alapulnak, és mások számára is verifkáló erővel bírnak. Ebből az időszakból két meghatározó egyetemet, kutatócsoportot kell kiemelni, az egyik a Princeton, a másik a Yale Egyetemhez kötődik. 4.2.2.1. A Princeton-csoport A kutatócsoport 1937-ben indul a Rockefeller Alapítvány támogatásával, hivatalos elnevezése: Princeton Egyetem Közkapcsolatok és Nemzetközi Kapcsolatok Iskolája (School of Public and International Affairs at Princeton University). Tagjai között olyan meghatározó személyiségeket találunk, akiknek munkássága máig ható erővel bír a médiakutatásban. A rádiózást vizsgáló csoport és az ún. Radio Project vezetője Paul Lazarsfeld volt, mellette az akkor már Amerikában élő Theodor Adorno vezette a zenei részleget 1941-ig (Adorno kilépett a kutató- csoportból, mert módszertani kérdésekben nem értett egyet Lazarsfelddel). Meg kell említeni még a Pszichológiai Tanszék akkori vezetőjét, Hadley Cantrilt, va- lamint Gordon Allport szociálpszichológust és Frank Stantont, aki a CBS (Columbia Broadcasting Systems – a három nagy rádióhálózat egyike az Egyesült Államokban) kutatási részlegét vezette, később a társaság elnöke lett. Több jelen- tős kutatás fűződik a csoporthoz, ezek közül tekintsük át először a Világok harca című rádiójátékhoz kapcsolódót. Orson Welles rádiójátékát 1938. október 30-án sugározta a CBS (ne feledjük, ott volt Stanton kutatási igazgató), igazából színházi közvetítés volt a Mercury Színházból a The Mercury Theatre on the Air című sorozat részeként (az említett adás a sorozat más darabjaival együtt meghallgatható-letölthető innen: http://www. unknown.nu/mercury). A kutatást Hadley Cantril és Lazarsfeld vezette (Cantril, 2007). A két kutató az Orson Welles-féle rádiójáték által generált pánikot jó alka- lomnak találta annak megértésére, hogy a modern kommunikáció érzelmileg mi- lyen módon befolyásolja az embereket. A tanulmány, a „miért rémített meg egye- seket és másokat nem” kérdésre összetett választ ad. Feltárja a műsor szerkezetében és tartalmában rejlő okokat: az előadás rendkívüli realizmusát annak tulajdonítot- ták, hogy a kezdő jelenetek megfeleltek a hallgatók meglévő eligazodási normái- nak, s csak később váltak téves eligazodási normává. A dráma főszereplője egy princetoni (pont ez az egyetem) egyetemi professzor, Richard Pierson csillagász volt, aki szakértőként szólalt meg a rádiójátékban. Az események a viszonylag hi- hetőtől haladtak az egyre hihetetlenebb felé: először légköri zavarról beszéltek, majd gázkitörésről, később meteoritról, végül egy fémdarabról, ami becsapódott a Földbe. S ezt koronázza meg a professzor bejelentése: „Súlyos bejelentést kell ten-