Page 113 - aczel_petra_muveljuk_a_mediat.exe

Andok MónikA: Médiahatások 111 sában olyan adatok is napvilágra kerültek, amelyek nem megerősítették, hanem éppen cáfolták Lazarsfeldék eredményeit. Ezek közül az egyik, erős hatást (is) ki- mutató kutatás Wilbur Schramm nevéhez köthető. Wilbur Schramm (1907–1987) A Harvardon tanult, majd a második világháború alatt együtt dolgozott Lazarsfelddel, Lasswell-lel és Hovlanddel. 1943-ban az Iowai Egyetemen meg- alapította az első, egyetemhez kötődő, a nevében is kommunikációs kutatási központot, a Bureau of Communication Researchöt. A központban doktori kép- zés folyt, és alapvető szöveggyűjteményeket állítottak össze a kommunikáció tudományának területéről. 1953 és 1973 között a Stanford Egyetem tanára. Wilbur Schramm kutatásai során talált három területet, amelyen a média erős ha- tást tud kifejteni: – A média státuszt teremthet vagy növelhet. Ugyanis, ha valami megjelenik a médiában, akkor minden bizonnyal fontosnak, jelentősnek számít, státusza van. – A média megerősítheti és érvényre juttathatja a fennálló társadalmi normákat azáltal, hogy bemutatja a devianciákat (lásd „Bácsf-paradoxon” – 3.2.1. fejezet) – A média narkotizáló funkcióját ő is azonosítja, mint korábban Merton. A néző- ket a rájuk zúduló információmennyiség eltompítja, és inaktívvá teszi (Schramm– Porter, 1982). A korlátozott hatások elméleteiről elmondható, hogy a média hatását – időbeli kiteljesedés szempontjából – alapvetően rövid távon vizsgálták Mediális szem- pontból ezek többsége a nyomtatott sajtóra, illetve a rádióra készített vizsgálat volt, hiszen a televízió mint tömegmédium csak a korszak végén, az 1950-es évek második felében kezdett elterjedni, s az 1960-as évekre vált tömegessé. Az ezt kö- vető vizsgálatokban már a televízió lett a vezető médium. Talán ennek is köszön- hető, hogy az 1960-as évektől a hatásmodellek ismét erősebb hatással kezdenek számolni 4.2.3. A hosszan tartó hatások modelljei Úgy gondolom, az amerikai média „első fogyasztásra” nemcsak Raymond Willi- amsre volt nagy hatással, hanem minden európaira, így rám is. Amikor a férjemet elkísértem az üzleti útjára, két „hibát” is elkövettem. Egyrészt nem tájékozódtam, hogy a mi mobiltelefonjaink ott nem fognak működni, így hiába hívogatom. A má- sik, hogy – míg ő távol volt – egész nap a Court TV-t néztem: hat-hét órán keresz- tül fgyeltem a gyilkossággal vádolt emberek tárgyalását, ítélethirdetését. Volt köz-