Page 114 - aczel_petra_muveljuk_a_mediat.exe

112 Műveljük a médiát! tük a férjét életbiztosításáért megmérgező katonafeleség, az utcán összevissza lövöldöző bedrogozott fatal. A férjem késett, hiába hívtam, nem jelentkezett – es- tére teljesen biztos voltam benne, hogy bűncselekmény áldozata lett. A média – elsősorban a televízió – hosszabb távú hatását már az 1960-as évek- től mérték. A korszak kiemelkedő hatáselméletei: a kultivációs elmélet, a tema­ tizáció elmélete, a használat- és élménykutatás, valamint az elhallgatási spirál elmélete. 4.2.3.1. A kultivációs elmélet A magyar származású George Gerbner nagy hatású elmélete, amelyet az 1950-es évektől dolgozott ki. Metaforikusan gyakorta cseppkőelméletnek is nevezik, mi- vel a média hosszú távú hatását vizsgálja. A modell szerint a televízió kora megha- tározó médiuma, s mint ilyen szimbolikus struktúrát hoz létre és tart fenn (kul- tivál), ami hatással lesz arra, ahogy a nézők az őket körülvevő világot látják. A televízió nem más, mint szocializációs ágens. A tömegmédium olyan közlemé- nyeket bocsát ki, amelyek közönséggé szervezik a nézőt. A tömegközlési eszközök jelentősége tehát abban rejlik, hogy olyan közleményeket képesek tömegesen ter- melni – állítja Gerbner –, amelyek tömegközönséget hoznak létre: vagyis olyan heterogén csoportot, melynek tagjai sose találkoztak egymással, s talán nincs is más közös vonásuk, mint hogy ugyanazokkal a közleményekkel találkoznak George Gerbner (1919–2005) Budapesten született, 1939-ben emigrált az USA-ba. A Berkeley-n szerzett diplomát, majd 1955-ben kommunikációelméletből PhD-fokozatot. A Pennsyl- vaniai Egyetem Annenberg Kommunikációs Iskolájának dékánja 1964–1989 között A kultiváció azokat a stabil, repetitív, mindenhol jelen levő és gyakorlatilag kikerülhetetlen képekből és ideológiákból kirajzolódó mintákat jelenti, melye- ket a televízió (főként a drámai, fkciós szórakoztató műsorok) szolgáltat. A kultivációs kutatás a televízióra mint üzenetek rendszerére tekint (egy olyan rendszerre, melynek elemei nem változatlanok és nem is uniformizáltak, hanem egymással organikus, komplementer és koherens viszonyban állnak), és ezek- nek az üzeneteknek az implikációit és következményeit egészében mint rend- szert vizsgálja a nézők összességére nézve. A kultivációs elemzés középpont- jában a televízió hosszú időn át kumulálódó hatásának korrelációit és következményeit vizsgálja (Székedi, 2012).