Page 115 - aczel_petra_muveljuk_a_mediat.exe

Andok MónikA: Médiahatások 113 Gerbner első kutatásai a kulturális mutatók kvantitatív módszertani hátterével történtek. A kulturális mutatók esetében három összetevőt vizsgált: 1. az intézmé­ nyi folyamat elemzése; 2 üzenetrendszerek elemzése; 3 kultivációs elemzés A kultivációs elemzés a nagy üzenetrendszerek termelésében előforduló rendsze- rességeknek, az üzenetrendszerek összetételének, struktúrájának, képkul tivá ció já- nak a sajátosságait vizsgálja. Három kérdéskört emelhetünk ki: 1 Hogyan viszonyul a tömegmédia más intézményekhez? Hogyan alkot üzenet- rendszert, s ezek miként töltik be társadalmi funkciójukat? 2. Miként válhatnak az üzenetegységek dinamikussá, vagyis olyan jelenséggé, aminek konkrét társadalmi következményei vannak? 3. Milyen közös előfeltevések, nézőpontok, képek és asszociációk kultiválódnak az üzenetrendszerek révén a nagy és heterogén közösségekben, s milyen társa- dalmi következményekkel jár e kultiváció? Az elemzésből kitűnt, mit mutat meg inkább a média, s hogy amit megmutat, azt milyen kontextusba helyezi. Így különbséget tett a televíziónézők között aszerint, hogy naponta hány órát néznek televíziót: az erős tévénézők négy vagy annál több órát, míg a gyenge tévénézők kevesebbet. A kutatás alátámasztotta, hogy az erős tévénézők hajlamosak a tévében közvetített világot valóságként elfogadni, s nem refektálnak arra, hogy a televízió nem tükör, nem ablak, s így nemcsak megmu- tatja, de alakítja is a valóságot. A leggyakrabban emlegetett példa ezzel kapcsolat- ban az erőszak kérdése: az erőszakos cselekedetekben bővelkedő tévéműsorok ha- tására az emberek rosszabbnak ítélik meg a közbiztonság helyzetét – ezt nevezi Gerbner elsődleges hatásnak –, és nagyobbnak vélik saját maguk áldozattá válásá- nak esélyét – ezt nevezi Gerbner másodlagos hatásnak (Székedi, 2012). A média rejtett üzenete című összefoglaló kötetében Gerbner így fogalmaz (Gerbner, 2012): annak nagy részét, amit tudunk, vagy amiről azt hisszük, hogy tudjuk, sohasem tapasztaltuk meg személyesen. Olyan világban élünk, amely elbe- szélt történetekből épül fel. Ezek a történetek hiedelmek és tények óriási halmazát hozzák létre. A történetek révén sajátítjuk el nemi, életkori, életstílusbeli, foglalko- zási, társadalmi szerepeinket. A történetek kínálják a beilleszkedési mintákat és a lázadás célpontjai is egyben. Régebben a történetmesélés folyamata (beszélt nyelvi formában, orálisan, szemtől szembe) 1 családias 2. kézműves 3. közösségi jellegű volt. A történetmesélésnek pedig három funkciója volt: 1 Megmutatni, miként folynak a dolgok 2 Elmondani, hogy mi micsoda a világban 3. Megtanítani arra, hogy miként bánjunk a világ dolgaival.