Page 111 - aczel_petra_muveljuk_a_mediat.exe

Andok MónikA: Médiahatások 109 is állam Decatur városkája, ahol 800 nőt kérdeztek meg a következő témákról: marketing, divat, közügyek, mozi Azt vizsgálták, hogy a döntési folyamatokban milyen szerepe van a személyes kommunikációnak, illetve a médiának, s azt talál- ják, hogy a személyes kommunikáció szerepe fontosabb. Divat és mozi kérdésében a fatal lányok, míg közügyek és marketing szempontjából a férjes asszonyok véle- ménye az irányadó. Összességében pedig a közösségben jól ismert személyekre inkább hallgatnak, mint az idegenekre – derítette ki a felmérés Elihu Katz (1926–) New Yorkban született, szociológus. A Pennsylvaniai Egyetem Annenberg Kommunikációs Iskola (Annenberg School for Communication at the Univer- sity of Pennsylvania) és a jeruzsálemi Héber Egyetem professzora. Az izraeli kormány megbízásából az 1960-as években ő volt az izraeli televízió első el- nöke A korlátozott, kétlépcsős hatás kritikáját legélesebben talán Todd Gitlin fogalmaz- ta meg: idealizáció azt feltételezni, hogy a személyes kötések ereje és azon csoport struktúrája, melyben az ismereteinket szereztük, megvéd bennünket a média ma- nipulációjától. Denis McQuail pedig így összegez a korlátozott hatás elméletével kapcsolatban: „Világos, hogy a média közvetlen hatásai a véleményirányítók be- avatkozása nélkül is érvényesülhetnek és érvényesülnek, továbbá nagyon valószí- nű, hogy a személyes befolyás éppúgy ellentételezheti, mint erősítheti a médiumok hatását.” (McQuail, 2003: 382) 4.2.2.2. A Yale-csoport A csoport vezetője, Carl Iver Hovland (1912–1961) Chicagóban született és a Yale-en tanult kísérleti pszichológiát. Mint kísérleti pszichológus, elsősorban az attitűdváltozást, valamint a hatékony és meggyőző kommunikációt kutatta. Két kutatócsoportban is dolgozott, először a Bell Telefontársaság Laboratóriumainak Viselkedéskutató Központjának (Bell Telephone Laboratories Behavioral Research Center) alkalmazottjaként (itt dolgozott egyébként Claude Shannon és Warren Weaver is), majd a Yale Egyetem Kommunikáció és Attitűdváltozás Kutatóköz- pont (Yale Communication and Attitude Change Program) vezetőjeként. Az utób- bit nevezik a médiakutatásban Yale-csoportnak Hovland számára maga a kommu- nikáció csupán egy eleme a tanulási folyamatnak. Emellett erősen befolyásolta a behaviorizmus, ami kommunikációdefníciójából is látszik. A kommunikáció sze- rinte ugyanis nem más, mint ingereket közvetítő folyamat, amelyben a cél a másik egyén viselkedésének megváltoztatása. A második világháború idején a Why We