Page 105 - aczel_petra_muveljuk_a_mediat.exe

Andok MónikA: Médiahatások 103 szakaszos kommunikációs modell után 3 a hosszan tartó hatások modelljeit tárgyalja (lásd Lázár, 2005: 124–132). E helyütt ez utóbbit követjük, bizonyos ki- egészítésekkel 4.2.1. Tömegtársadalom, tömegkultúra – a propaganda kora Az 1920-as években a társadalomtudományok, a lélektan és így a médiakutatás egyik legfontosabb fogalma a tömeg volt. Ez jelenik meg a média befogadói olda- lának ábrázolásánál a tömegközönség fogalmában éppúgy, mint a fogyasztás vilá- gában tömegfogyasztóként, illetve a politikai szférában, amikor választók töme- geiről beszélnek. A médiára vonatkoztatva a kifejezést, azt találjuk, hogy a tömegközönség jellemzőivel, jellegzetességeivel magyarázzák a média hatását. Ilyen jellemzők: – Nagy létszámú – Széles körben szóródik a közönség. – Nem interaktív, anonimitás jellemzi. – Heterogén – Nem szervezett, nem cselekszik önállóan A tömegtársadalomhoz kapcsolódóan a tömegkultúra fogalmának és elméletének kidolgozásában a frankfurti iskolának volt oroszlánrésze. Ezzel a közkeletű elne- vezéssel illetik a frankfurti egyetem Társadalomkutatási Intézetét és az ottani szellemi iskolát A frankfurti egyetemet a többi német egyetemhez képest viszony- lag későn, 1914-ben alapították, a Társadalomkutatási Intézetet (Institut für Sozialforschung) pedig csak 1923-ban. Az intézet vezetésével 1931-ben Max Horkheimert bízták meg, munkatársai közül meg kell említenünk Theodor Adornót 1933-ban a Gestapo házkutatást tart az intézetben – a kutatók egy része emiatt emigrál, előbb Svájcba, majd 1934-ben az Egyesült Államokba távoznak, ahol a New York-i Columbia Egyetemen újraindítják a Társadalomkutatási Inté- zetet (Institute for Social Research). A második világháború után, 1949-ben Horkheimerék visszatérnek Németországba, és 1950-ben újraindítják a Társada- lomkutatási Intézetet. Legfőbb kutatási irányuk a modern kultúra és társadalom marxista hagyomány szerinti kritikai elemzése volt A tömegkultúra fogalmán alantasabb kultúrát értettek, mely az iskolázatlan tömeg szórakozását szolgálja, s szembeállították a magaskultúrával, mely a művelt kisebbség sajátja. „A tömeg- kultúrát bírálták egyöntetűsége, technikaimádata, monotóniája, valóságkerülése miatt, valamint azért, mert hamis szükségleteket kelt, az egyéneket puszta fo- gyasztókká redukálja, és nem hagy semmilyen más ideológiai választási lehető- séget. (…) A tömegkultúra általuk körvonalazott kritikája több vonatkozásban nagyon hasonlít az akkori tömegtársadalom-elmélet kritikájának különböző válto- zataihoz.” (McQuail, 2003: 91) A kritikai elméletben a tömegmédia kultúrája erős