Page 102 - aczel_petra_muveljuk_a_mediat.exe

100 Műveljük a médiát! Ha a média hatásának kutatását tágabb perspektívából is megvizsgáljuk, kibonta- kozik előttünk az a médiaelméleti háttér, amelyből a hatáskutatás különféle irány- zatai erednek Denis McQuailre érdemes utalni, aki az 1980-as évektől kezdve a médiakutatás két eltérő paradigmáját írta le. Az egyik a dominánsként emlegetett, normatív megközelítés, míg a másik, alternatívnak keresztelt irányzat a média ese- tében nem a normativitás, hanem a befogadó értelmező aktusa felől közelíti meg a média működését és ezáltal a hatását. Erre az elgondolásra épül, ezt viszi tovább Császi Lajos már említett tipológiája (lásd I.B melléklet) 4.1. táblázat: A médiakutatás két paradigmája (McQuail, 2003: 51, 53 alapján) Domináns (mainstream) paradigma Alternatív paradigma Normatív társadalomkép: demokratikus, A társadalom kritikai szemlélete, liberális, pluralista, rendezett az értéksemlegesség elutasítása A társadalmi egyenlőtlenségek vizsgálata Funkcionalista nézőpont Értelmező nézőpont; a médiatechnológia és a tartalmak nem determinisztikus szemlélete Lineáris kommunikációs modell, A tranzakciós modell elvetése a hatások lineáris átviteli modellje A csoportkapcsolatok által módosított nagy Kulturális és politikai gazdaságtani hatású médiumok elméletek előnyben részesítése Kvantitatív kutatások Kvalitatív kutatások A 4.1. táblázatban is láthatjuk, hogy a módszertani eltérés, a kvalitatív-kvantitatív kutatások megkülönböztetése fontos pontja a felosztásnak. Az elemzések kvali- tatív-kvantitatív megkülönböztetésének hagyománya régi keletű a médiakutatáson belül, először Robert Merton összegezte ezzel kapcsolatos, már az 1950-es évek- ben papírra vetett meglátásait A két kutatás-módszertani hagyományt nem önma- gukban mutatta be és elemezte, hanem tudásszociológiai keretbe ágyazva Egyút- tal az amerikai (kvantitatív, empirikus) és európai (kvalitatív) tudományos-kutatási hagyományt is összevetette, nem kevés humorral fűszerezve: „Az amerikai tudja, miről beszél, de az nem túl sok. Az európai nemigen tudja, miről beszél, de az nagyon is fontos ” (Merton, 2002b: 526)