Page 147 - aczel_petra_muveljuk_a_mediat.exe

Aczél PetrA: Médiaműveltség 145 szakértelmet piaci viszonylatban is igen jól megfzetik, a világ munkaerőpiacán akár a 20 millió forintot is meghaladhatja éves bevételük. „Az információ a 21. század olaja”, „az adat korunk új tudománya” – így szólnak ennek az új világnak fejlesztőcégek vezérigazgatóitól származó szlogenjei. A „Nagy Adat-izmus” ezek szerint kizáróan markánsan jellemzi kultúránkat. A Big Data, a Nagy Adat kora a hihetetlenül gyorsan termelődő, fzikai érte- lemben súlytalan gazdasági tényezővé váló adatról szól. Boyd és Crawford (2011) összetett kulturális, technológiai és tudományos jelenségként tárgyalja, felvetve a legfontosabb kérdéseket: Miben más a Nagy Adat kora a megelőzőtől? Hozzáse- gíti-e majd az emberiséget a tömény és töméntelen információs massza a jobb élet- hez, az elmélyültebb tudáshoz, a tudományos kérdések megválaszolásához, a tár- sadalmi konfiktusok megoldásához? A Nagy Adatnak nem feltétlenül az információ mennyisége a legkarakteriszti- kusabb jegye, hanem a széles körű elérhetősége. Ma, mielőtt kutatásba fognánk, érdemesebb azt feltételeznünk, hogy mindenről, ami tudományos vagy laikus ér- deklődésre számot tarthat, már milliárdnyi elérhető információ lebeg a világhálón. A Nagy Adat tehát arról a kapacitásról szól, amely mennyiségileg és a hozzáférés szempontjából rendelkezésünkre áll. Jelenségét három tényező együtthatása alakít- ja: a technológiai adottságok, az elemzői képesség és a hit, hogy mi jó származhat mindebből. Kétféle mítosz épül a Nagy Adat köré, a disztópikus, amely a Big Datában a Big Brothert is látja: az ember magánszférájának, intimitásának és sza- badságának megszűnését. A másik utópisztikus, ez a Nagy Adattal a lehetőségek végtelenségét, az emberi tudás hatékonyabbá válását, a folyamatos és gyors fejlő- dés eszményét látja megvalósulni. A Nagy Adat két megközelítése között számos megfontolnivaló vár ránk: kriti- kai kérdések felvetése annak érdekében, hogy reálisan gondolkodjunk az adatokról és elérhetőségükről. Az első az adat objektivitásával kapcsolatos Bizonyos, hogy bármennyire neutrálisnak tűnik is egy adat, létrejötte valamilyen fgyelem, szelek- ció és döntés eredménye volt. Ebből következően nem beszél önmagáért és adat mivolta nem teszi automatikusan objektívvé. A második az adat mennyiségének kérdését érinti. Sem az innovációs, sem a tudományos minőséget nem elsősorban az adatok mennyisége, hanem a releváns kérdés, a következetesség, a szelekció és a pontosan levont konklúzió alapozza meg. És persze a felfedező kedv, a kíváncsi- ság, az emberi tehetség és józanság. Különösen igaz lehet ez a bölcsészet- és társa- dalomtudományokban Egyetlen kulturális antropológus sem milliós adatokból szűr, hanem adott esetben saját személyes megfgyeléseivel tár fel és mutat be – hi- telesen és tudásteremtő módon – egy-egy kultúrát. Az, hogy korunkban az adat- alapú tudományágak megbecsültebbek, mint a sok nézőpontú, összefüggés-alapú diszciplínák, azt jelzi, hogy nem magyarázatokat, hanem új információkat várunk a tudománytól is: nem válaszokat, hanem adatokat egyre újabbakat a Nagy Adat világához A harmadik fontos kérdés az adatszerzés, adatbányászás etikusságát illeti. Vajon attól, hogy elérhető egy adat, már használhatjuk is? Lehet-e a közössé-