Page 142 - aczel_petra_muveljuk_a_mediat.exe

140 Műveljük a médiát! keretet kívánunk kialakítani és megerősíteni általa. Az „új” tehát azt is jelzi, hogy másként kell látnunk, értelmeznünk azt, amire vonatkozik. Ebből következően az „új”-jal egy másik nézőpont szükségességét is felvetjük, egy új kultúra és ideoló- gia megjelenését jelezzük. Az „új” ily módon a történeti folytonosság megszűnésé- nek, egyfajta szakadásnak a kifejezője, amely megkérdőjelezi a „régi” szükséges- ségét Az „új” ebben az értelemben tehát a váltás és a változás, a progresszió és fejlő- dés (Creeber, 2009) megfelelője is. Működik benne az „argumentum ad novitatem” – vagyis az „ami új, az jó” – elve, és hallatszik az új mint ismeretlen, titokzatos, el nem foglalt terület hívása. Az új ideológiai értelemben haladó és nyitott, valami, ami elszakad, elindul a „régi” felől. Az is bizonyosnak tűnik ugyanakkor, hogy mindez az észleléstől függ, tehát nem a média természetéből, hanem a róla való gondolkodásból, kommunikációból következik elsősorban (Fuery, 2009). Hiszen, ha csupán az eljárásokat, eszközöket, esetleg a felhasznált anyagokat, a hozzáférés módjait vagy a meghatározóvá váló stílusokat tekintjük, akkor új médiumnak tart- hatnánk egy érdekes művészi vagy nyomdai eljárást, egy új szövegszervezést vagy egy újszerű terjesztési módot. Csakhogy nem nevezzük új médiumnak a kézzel festett műalkotást az ecsettel készítetthez képest vagy azt az újságot, amelyet ház- hoz hoznak, azzal szemben, amit az újságárusnál megveszünk. Vagyis a médium hozzáférhetősége, a közvetített tartalmak szervezési elve, a felhasznált eszközök– anyagok–eljárások nem elegendőek ahhoz, hogy új médiát teremtsenek. Az „új”-jal ezek szerint valami mélyebbre, meghatározóbbra utalunk: egy másféle kulturális logikára, amely nemcsak a média működésében, hanem használóinak igényeiben és viselkedésében is tetten érhető. A másféle kulturális logika nem zárja ki, hogy a viselkedésminták történetileg ismétlődjenek benne, de lehetővé teszi, hogy más- képp rendeződjenek, és ezzel más kódokat (pl. ideológiát) fejezzenek ki és működ- tessenek. Ha új médián az új információtechnológiákat és az általuk lehetővé tett interaktivitást és konvergenciát értjük, akkor a határtalan fogyasztói értékszemlé- let parancsára válaszolunk: minden jó és jobb, ami új, amit az egyén választhat vagy eldönthet (Kember–Zylinska, 2012). Ha pedig az új médiában a progresszivi- tást ünnepeljük, ha a jövő megjósolhatóságát vagy megjósolandóságát látjuk ben- ne, akkor a vérbeli futuristák hibájába esünk, kivétel és következmények nélkül tévedünk (Lem, 2014). Érdemes tehát az „új’”-on nem valami időben újat értenünk, és a média eseté- ben a jelzős szerkezetet egybeírnunk. Az „újmédia” ugyanis összetettebben fejezi ki az eltérés kimondásának szándékát, a jelenségek időtől független másságát és értékelését. Egybeírva a fogalommal a digitális médiára mint eltérő és ideológiate- lített kommunikatív és kommunikáló rendszerre, sajátos kultúrára utalunk. Az újmédiát nyitott szerkezete, integrációs kapacitása, hordozhatósága, interak- tivitása és gyors változási képessége miatt szokás újnak tekinteni (Thornham– Bassett–Marris, 2009). Ezek a jellemzők azonban nem ragadják meg a belőlük fa-