Page 149 - aczel_petra_muveljuk_a_mediat.exe

Aczél PetrA: Médiaműveltség 147 ség, amelyet az információs túlterhelés a végletekig kiaknáz. A fgyelemgazdaság – amelynek elméleti irányait már az 1970-es és 1990-es évek közgazdaság-tudo- mányi és társadalomflozófai nézetei előrevetítik (Simon, 1971) – a kognitív kapi- talizmus működtetőjeként is értelmezhető. Kifejezi, hogy az emberi fgyelem vol- taképpen tőke, amely a tudástársadalom iparosításával-technologizálásával válik hozzáférhetővé, és amelynek megnyerésében a médiának egyedülálló szerepe van (Crogan–Kinsley, 2012). A fgyelemgazdaság a mediatizált környezet mozgatójá- ról, a megnyerendő emberi fgyelemről szól. Arról a fgyelemről, amely fókuszálá- sának összefüggő ideje jelentősen csökken az utóbbi öt évben (egyes mérések sze- rint 12 percről 6 percre). Arról a fgyelemről, amelyet több médiaplatform és -funkció oszt meg egy időben, egyszerre okozva lelkesedést és zavart. A 2000-es évek első évtizedének harmadik kultúradefnícióját a „helyzetgazda- ság” ötletéből meríthetjük. Vagyis abból, hogy ma a médiahasználót nem lekötni, hanem ellátni kell az információval, aszerint ahol és ahogyan tartózkodik Az egyén helyzete az, ami egyedi, az információnak pedig akkor és ott kell hasznossá és alkalmazhatóvá válnia, ahol igény merül fel rá Az aktuális helyzeten alapuló médiakultúra ezért a speciális helyen és nem az általános kapacitásokon vagy adottságokon alapszik 5.3.3. Konvergencia Az új médiakultúrát a részvételi és együttműködő jellegen túl egyre inkább a funkciók és platformok, a szerepek és vélemények konvergenciája jellemzi. Ma már egyértelmű, hogy az újmédiában az információ nem kibocsátás, hanem ko-kreálás, együttes létrehozás eredménye, ahogyan az is elfogadott, hogy az új- média nem szórja, hanem körözteti az információt (Jenkins–Ford–Green, 2013). Henry Jenkins mindezekre fgyelemmel vezeti be a konvergenciakultúra fogalmát a médiatársadalom jelenlegi időszakára. „Konvergencián a többféle médiaplatfor- mon keresztül történő tartalomáramlást, a különböző médiaiparágak közötti együttműködést és a médiaközönségnek a szórakozás és tapasztalatszerzés érdeké- ben bárhová elvándorló viselkedését értem ” (Jenkins, 2008: 2) A konvergencia az emberek fejében, a technológiában, iparban, politikában és kultúrában egyaránt bekövetkező változást jelöli, olyan tendenciát, amelyben a piaci koncentráció, a technológiák összefolyása és a médiafogyasztás koncentrálódása együtt jelentke- zik. A konvergencia egyúttal egy új kulturális logika érvényre jutását mutatja, ami felerősíti a kommunikációt, a kooperáció és a közösség igényét és szükségességét. Nincs többé előre elkészített üzenet, mert a részvételi kultúra aktorai alakítják, keretezik és keverik újra a tartalmakat, kihasználva az új technológiai lehetősége- ket, és válaszolva az új társadalmi kihívásokra. Ez utat enged a szokások, a forma- litás, az intézményesültség megkérdőjelezésének, a korábbi kulturális mintáktól való elszakadásnak