Page 154 - aczel_petra_muveljuk_a_mediat.exe

152 Műveljük a médiát! 5.3.6. Új szakadékok Miközben az internet minden idők leggyorsabban terjedő technológiája a Földön, megdöbbenünk, ha a digitális szakadék térképeit nézegetjük, és az információs és hozzáférési egyenlőtlenség létező, egyre növekvő mértékével szembesülünk. Míg a Föld néhány pontján, Észak-Amerikában, Európában, Kínában vagy Ausztráliában az internetpenetráció, vagyis az internethasználók és a lakosság aránya az ezred- forduló után másfél évtizeddel eléri vagy jóval meghaladja a 70 százalékot, addig a világ más pontjain, például Türkmenisztánban (Warf, 2013) vagy Mozambikban a 7 százalékot sem éri el, amint azt a 2013-as, 2014-es adatok mutatják. Érdemes összevetni a digitális szakadékra vonatkozó eredményeket azokkal a kutatásokkal, amelyek arra kérdeznek rá, mely földrészen gondolják úgy az emberek, hogy az internethez való hozzáférés alapvető emberi jog (CIGI, 2014). Mintha a fordítottját látnánk az előbbi arányoknak: ott, ahol kevés van belőle, a döntő többség alapjog- nak tekinti, ott viszont, ahol a hozzáférés széles körű és megbízható, már jobban megoszlanak a vélemények. Tehát ha nincs, megmentőnek, ha van, magától értető- dőnek tartják az emberek. Sokat érő kevesek A 2011-ben a Facebookról induló, „arab tavasz”-nak nevezett forradalmi folya- mat például nem a nagyfokú internetellátottságon múlt Az akkori adatok sze- rint Egyiptomban mindössze 26,4, Líbiában 5,9, Tunéziában pedig 36,3 százalé- kos volt az internethez való hozzáférés aránya (az összehasonlítás kedvéért: az Egyesült Államokban ugyanekkor ez az adat meghaladta a 78 százalékot). Még- is újmédia-forradalmaknak is nevezik ezt a felkeléssorozatot, amelynek kezdő- munícióját valóban a Facebook-információk, -megosztások szolgáltatták (Faris, 2013) A médiaszakadékot nem tekinthetjük egytényezős jelenségnek. Mind a hagyomá- nyos, mind az újmédiával kapcsolatos egyenlőtlenségek elválaszthatatlanok az egyéb társadalmi tényezők (gazdasági, társas, készségbeli) összetett rendszerétől. Az azonban bizonyos, hogy az egyenlőtlen helyzet hatással van az egyén önészle- lésére és az abból következő akcióira (Zillien–Marr, 2013). Nem helyes tehát kizá- rólag vagy elsősorban technológiai kérdésként felfognunk a média által okozott és fenntartott társadalmi-kulturális réseket. Ezt a felismerést igazolja több olyan vál- lalkozás is, ami éppen azért vallott kudarcot, mert nem számolt a médiaegyenlőt- lenség összetettségével, többek között azzal, hogy nem csupán technológiai érte- lemben vett hozzáférésre, hanem hatékony és értelmezhető üzenetekre is szükség van Warschauer (2003: 1–4) beszámol például arról az indiai kormány által