Page 247 - aczel_petra_muveljuk_a_mediat.exe

Bokor tAMás: Folyamatos jövő – összegzés 245 nológia ezt használja ki: azáltal tudja jelentős mértékben felgyorsítani a letöltést, hogy az állományt eredetileg hozzáférhetővé tevő forrásgép mellett bekapcsolja a letöltési folyamatba mindazokat a további gépeket, amelyek ugyanazt az állo- mányt, pontosabban annak egy részét már korábban letöltötték (Szakadát, 2007: 277) Ennek következményeként jöhetett létre a közös dokumentumkezelés, valamint ennek nyomán teremtődött meg a dokumentumok összekötésének lehetősége. Lényeges különbség azonban, hogy míg a hagyományos P2P fájlcserélő oldalak, a torrentoldalak teljesen decentralizáltak (mert az információ a hálózat peremén, az egyedi felhasználóknál van szétszórva), a közös dokumentumkezelés egyfajta központi szerveren zajlik, miközben közös bennük, hogy a tárolandó tartalom to- vábbra is a hálózat pereméről származik. Az egy helyre gyűjtött tartalomtípusok (linkek, fotók, videók, ismeretségek) köré szerveződő honlapok a legnépszerűbbek az ezredforduló óta: a YouTube-tól a Facebookon át a Flickrig mindegyik társas- média-oldal a P2P elvén nyugszik. Szintén a P2P-re alapoz a közös gépidő-haszná- lat, amely a felhasználói tartalmak helyett a processzorkapacitások összefűzésével operál, ún „grid-computing” formációkat („rácsba kötött számítógépek rendsze- rét”) hozva létre: a felhasználók számítógépeinek éppen kihasználatlan számítási teljesítményét összefűzve nagy számításigényű feladatok végeztethetők a ráérő gé- pekkel (pl. földönkívüliek üzeneteinek keresése a világűrből érkező jelek feldolgo- zása során vagy nukleáris kísérletekkel kapcsolatos összetett numerikus műve- letek) Szinte magától adódik, hogy ha a számítógépek teljesítményét „rácsba tudjuk fűzni”, tegyük ugyanezt az emberek szellemi kapacitásaival is. A peer-elv alkal- masnak tűnik bizonyos munkafajták újszerű koordinálására. Sokat emlegetett pél- da a Linux operációs rendszer, amelyet egymástól független programozók közös munkája hozott létre. A fejlesztők egy alapvetően decentralizált, erős központi irá- nyítástól mentes rendszerben tevékenykedtek együtt. Az összekötő kapocs a nyílt forráskód és a közös cél volt: a minden fejlesztő számára hozzáférhető „kulcsok” segítségével olyan operációs rendszert szándékoztak megalkotni, amely ingyene- sen hozzáférhető, és minőségbiztosítási szempontból felveszi a versenyt a szoftver- piac más szereplőivel. Az egyedi emberi tudások összefűzésének jelensége jellem- zően a Wikipédia: elismerjük érdemeit, ugyanakkor ismerjük gyengeségeit is, amelyek a „folyamatos béta-állapotból” fakadnak Az egyetemes emberi tudás ki- sebb-nagyobb szigeteinek üzleti célú hasznosítására, röviden a „wikinómiára” azonban számos ötlet épült (ezekről kimerítően lehet tájékozódni többek között Tapscott és Williams kötetében [Tapscott–Williams, 2007]). A „wikinomikus” módon létrehozott szellemi termékek kérdése éppúgy újfajta szabályozást kívánt, mint a hagyományos szerzői jog alá eső szellemi javak online megjelenése. Erre kínál megoldást a Creative Commons mozgalma. „A jogászok, közgazdászok, informatikusok, művészek által a századfordulón elindított mozga- lom a szerzői jogok rugalmasabb és szabadabb kezelésének lehetőségét kívánta