Page 249 - aczel_petra_muveljuk_a_mediat.exe

Bokor tAMás: Folyamatos jövő – összegzés 247 blogger puszta zajává, akik szimultán beszélnek önmagukról.” (Keen, 2007: 16) E kavalkádban kiérlelt vélemények helyett a túlszépített, mindig tökéletes kinézetű és izgalmasakat mondó „hiperszemélyiség” válik uralkodóvá, nem pedig a gon- dolkodó és érvelő tömegek. A közösséginek nevezett média korszaka valóban fel- veti a kérdést: közösségek-e a kibertérben alakuló, önmagukat virtuálisként meg- határozó közösségek? A „közösség” kifejezés – úgy a szó naiv használatában, mint a tudományos dis- kurzusban – a jelenségek meglehetősen széles körére vonatkoztatható, és különbö- ző járulékos jelentésekkel terhelt. Egyik művében Hillery például 94 különböző közösségdefníciót sorol fel (Hillery, 1955). A behatároltság felismerése képes kö- zösséget alkotni Minden közösség gyakorlatilag csakis véges számú taggal rendel- kezhet, s peremvidékén más közösségek bukkannak fel, amelyek a szóban forgó közösségnek egyúttal a határait képezik. Kiterjedésében továbbá egyetlen közös- ség sem haladhatja meg az alapjául szolgáló sokaság kiterjedését. Amennyiben egy közösség kiterjedése mégis elérné az alapsokaság kiterjedését, az logikailag egyet jelentene a közösségnek mint az alapsokaság részhalmazának megszűnésé- vel: a két kategória (alapsokaság és közösség) ezután ugyanis egybeesne Ha az idegen, az elkülönülő beolvad az ismerősbe, akkor többé már nem lesz idegen. A virtuális közösség lényegéhez közelebb visz Benedict Anderson, aki a virtu- ális közösségeket „elképzelt politikai közösség”-ként határozza meg, „amelynek határait és szuverenitását egyaránt veleszületettnek képzelik el” (Anderson, 2006: 20) Az elképzeltség motívuma arra vonatkozik, hogy még a legkisebb nem- zet tagjai sem ismerhetik meg a nemzet összes többi tagját, nem találkoznak velük, még csak nem is hallanak róluk, elméjükben mégis létezik az egy közösséghez tartozás gondolata. Andersonnál az „igazi” közösség legfeljebb a személyes kap- csolatokon alapuló falunak feleltethető meg, ennél nagyobb léptékben minden kö- zösségként aposztrofált szerveződést és olyan emberhalmazt, amely közösségként tekint magára, „elképzeltként” tételez. A faluközösség esetében is megkérdőjelezi, hogy okvetlenül sűrű szövésű-e az ismeretségi hálózat, azaz minden lakos ismer-e biztosan minden lakost Dunbar (1993: 732) lényegében ugyanezt állítja viselke- déstudományi szemszögből, amikor leírja, hogy egy együttműködő csoport maxi- mális mérete 150 fő körül van, mert efölött a személyes ismeretségek fenntartása különösen nehézkessé válik A virtuális közösségek tehát nemcsak attól virtuáli- sak, hogy tagjaik élőben nem (feltétlenül) ismerik egymást, hanem attól is, hogy esetleg egyáltalán nem ismerik egymást, csupán együvé tartozónak érzik magukat Mindezt fgyelembe véve a social media magyar fordítása esetében indokolt lenne „társasági” vagy „társas” médiát mondani „közösségi média” helyett, mert így a kifejezés megszabadítható a zavaró jelentéstöbblettől, megtévesztő elvárá- soktól, és hívebben tükrözi az eredeti jelentést. Az angol „social” kifejezés magyar jelentései között szerepel a „társas” és a „társasági” szó is, nem kell tehát erősza- kot tenni a nyelven e transzformáció végrehajtásához. A német nyelv szintúgy vi- lágosan elkülöníti a „Gemeinschaft” és a „Gesellschaft” jelentéseit. A „sozial”