Page 248 - aczel_petra_muveljuk_a_mediat.exe

246 Műveljük a médiát! megteremteni. Ehhez a jogászok számára elfogadható felhasználóiszerződés- mintákat, a laikusok számára könnyen érthető tömörítvényeket és a számítógép számára értelmezhető formális leírásokat készítettek (…) A mozgalom fő célja nem az, hogy a szerzői jog rendszerét, a teljes copyright intézményét kidobja.” (Szakadát, 2007: 285) Ha valaki a klasszikus copyright szabályaihoz akar igazod- ni, továbbra is megteheti, de ha lazítana a merev szerzői jogi kereteken, a Creative Commons mentén erre is lehetősége nyílik. A „Nevezd meg! – Ne add el! – Így add tovább!” hármas szabálya azt jelenti, hogy egy, a Creative Commons licence alá tartozó művet csak egyértelmű forrásmegjelöléssel, az esetleges változtatások feltüntetésével lehet közölni, üzleti célokra nem használható fel, és ha megtörténik az eredeti mű feldolgozása, átalakítása vagy gyűjteményes műbe foglalása, akkor kizárólag ugyanolyan licencfeltételekkel terjeszthető, mint az eredeti. Ezek mellett nem fogalmazhatók meg olyan egyéb jogi vagy technikai korlátozások, amelyek megakadályoznának bárkit abban, hogy ezen licenc által engedélyezett bármely te- vékenységet folytasson (Creative Commons 2.5, é n ) 7.2. A változások társadalmi és kulturális oldala Se vele, se nélküle? – ezzel a sejtelmes címmel jelent meg nemrégiben egy tanul- mánykötet a médiáról, amelynek előszava a médiakutatás négyféle megközelítését különíti el. A frankfurti iskola és a francia posztmodernek médiakritikus újbalol- dali és posztmarxista követőit, a konzervatív kritika képviselőit, a neokonzervatív- neostrukturalista, valamint a neodurkheimi vonalat (Lányi–László, 2014: 8–9). Ebből a sűrített felsorolásból is sejthető, hogy a jobb- és baloldali, valamint a kriti- kai-formalista tengelyek mentén minden médiakutató virága szabadon virágozhat, következésképpen ahányféle kutatói beállítódás, annyiféle médiaértelmezés szüle- tik A társadalmi és kulturális változások összefoglalására épp e sokféle hangvétel miatt nem lehet vállalkozni, csupán arra, hogy az átalakulások néhány fő szem- pontját felvillantsuk. A „konvergenciakultúra” kapcsán sokan az újmédia új kultúrát létrehozó ere- jéről beszélnek (vö. Jenkins, 2008), amelyben a felhasználók szabadon járnak át egyik médiumról a másikra, hogy újabb és újabb kulturális javakhoz férjenek hoz- zá, s ugyanígy jár át a médiumok között a médiaipar maga is. Eközben az ellenpó- lus éppen e kultúra kultúranélküliségét rója fel, amely kultúra helyett csak érdek- csoportok üzeneteit kultiválja, gondolkodásbeli változást idézve elő (vö. a „scary world”-jelenség másodelemzésével, Hirsch, 1980): „A web 2.0 forradalom azt ígér- te, hogy több igazságot visz el több emberhez – mélyebb információkat, globáli- sabb nézőpontot, elfogulatlanabb véleményeket a tárgyszerű megfgyelőktől. Mindez csak ködösítés. Amit a web 2.0 forradalom valóban nyújt, az a körülöt- tünk lévő világ felszínes megfgyelése, nem pedig mély elemzés; éles vélemény a megfontolt ítélet helyett Az internet az információs üzletet átalakította százmillió