Page 29 - aczel_petra_muveljuk_a_mediat.exe

Andok MónikA: Mi, a média 27 egyszerre Mindaz, ami a kultúrába sorolódott vagy sorolódik, az a számítógép szűrőjén megy keresztül (a szűrőt nem a ’szelekció’ értelmében véve). Szemiotikai szóhasználattal a számítógép interfésze kódként működik, mely kulturális üze- neteket szállít. Amikor az internetet használjuk, bármi, amit rajta keresztül el- érünk – szöveg, kép, mozgókép – a keresőprogram interfészén keresztül jön át. S a kulturális kommunikációból tudjuk, hogy a kód nagyon ritkán szimpla, semleges átviteli mechanizmus. A kód a saját világnézetéről is gondoskodik, a saját logikai szerkezetéről. A kulturális interfészek nyelve hibrid: keverednek benne a tradicionális kul­ turális formák (fotó, mozgókép) és a ember-számítógép interfész konvenciói (a belemerülés és a kontroll, a standardizáció és az originalitás kettőssége). A fel- színen ott van a kép, festmény, fotó, mozi, de a mélyben az irányítás lehetősége. Manapság a kulturális interfészek nyelve korai stádiumában van, ahogy a flm is volt száz évvel ezelőtt. Nem tudjuk, milyen lesz a végeredmény, illetve hogy stabi- lizálódik-e a helyzet egyáltalán valaha. Mind a nyomtatott szó, mind a flm meglel- te végül stabil formáit, melyek csak néhány változáson mentek át hosszú idő alatt, részben azért, mert előállításuk és terjesztésük körülményei fejlődtek. Ha tekintet- be vesszük, hogy a számítógép nyelve a szoftverben ölt testet, elképzelhető, hogy állandó változásnak lesz kitéve. De egy dologban biztosak lehetünk: egy új kultu- rális kód kialakulásának vagyunk szemtanúi, ami legalább olyan fontos lesz majd, mint amilyen a nyomtatott szó és a flm volt korábban. Igyekeznünk kell a logiká- ját addig megérteni, amíg születőfélben van – véli Manovich. Kapcsolódási és kritikai pontok – magasiskola „Az egyik médiasztori Walter Benjamintól indul és Clement Greenbergen át Rosalind Kraussnál végződik, a másik pedig Henri Bergsonnál kezdődik és Giles Deleuze-ön keresztül Katherine N. Hayleshez vezet Az egyik a poszt- médium-állapot története, a másik meg a poszthumanizmusé. És mindkettőt sú- lyosbítja, hogy az új média egyik legjelentősebb teoretikusa, Lev Manovich né- hány éve már le is számolt a médium fogalmával: a software-t állítva a helyére. Kittler viszont már korábban kinyilatkoztatta, hogy software egyáltalán nem is létezik, csupán hardware-ek vannak, amelyek meghatározzák nemcsak a tech- nikai, de a metaforikus képek univerzumát is Kittler szerint a másik (lacani) diskurzusa nem a tudattalan, hanem a nyomtatott áramkör, és tágabb értelem- ben véve a képalkotó és információtároló médiumok diskurzusa. És innen egy pofátlan huszárvágással visszacsatolnék Walter Benjaminhoz, aki a fotográfa és a technikai képalkotás kapcsán már az 1930-as években bevezette az optikai tudattalan fogalmát” (Hornyik, 2009)