Page 25 - aczel_petra_muveljuk_a_mediat.exe

Andok MónikA: Mi, a média 23 nak a társadalomszerkezetre és a kultúrára tett hatására, míg McLuhant inkább az emberi érzékelés változása érdekelte (Carey 1968, idézi és értékeli Halász, 2011: 13). A torontói iskola első generációjának elméletét úgy összegezhetjük, hogy ők a média tartalmától független társadalmi és kulturális hatásokat tulaj- donítanak a kommunikáció uralkodó technológiájának (McQuail, 2003; Pólya, 2011: 51). Többen leírták már, hogy Luther a reformáció sikerre vitelét többek kö- zött a nyomtatásnak – és ebből fakadóan hittételei gyors elterjedésének – köszön- hette. Vajon mi lett volna Husz János sorsa, ha a találmány egy évszázaddal hama- rabb születik meg, és ő is élhetett volna ezzel a lehetőséggel? Nem tudjuk, talán semmi. Az utóbbi évek legtöbbet idézett kommunikációelméleti szerzője, Manuel Castells, a hálózati társadalom elméletének atyja, erőteljesen baloldali szerző így vélekedik technológia és társadalom kapcsolatáról: „A technológia természetesen nem határozza meg a társadalmat. (…) A technológiai determinizmus dilemmája valószínűleg hamis probléma, mivel a technológia beépül a társadalomba, s a tech- nológia eszközei nélkül a társadalom nem érthető meg és nem írható le” (Castells, 2005: 38) A technológiai determinizmus médiumfogalmának használatában akkor va- gyunk pontosak, ha azt is látjuk, technológia és médium ebben a beszédmódban nem szinonimák. Hargitai így összegzi a különbséget: „A médium ugyan mindig egy bizonyos technológia, de egy tartalmat szolgáltató vagy hordozó technológia még nem feltétlenül önálló médium. (…) Amikor egy új technológia mint médium megjelenik, még nem mint mcluhani értelmű önálló médium jelenik meg, hanem egy ideig még mint egy új technológiai csomagolása egy korábbi médiumnak, melyben az új technológia tartalom-előállítója is a korábbit veszi mintának, és fo- gyasztója is a »visszapillantóba« tekintve a korábbi szokásait alkalmazza” (Hargitai, 2011: 75) Raymond Williams és a technológiai determinizmus A média fogalmának a technológiára való leszűkítését Raymond Williams, a birminghami iskola vezető alakja több esszéjében is bírálta. Személyes vissza- emlékezéseiben azonban arról is ír, hogy amikor először olvasta McLuhan könyvét 1962-ben, az hónapokig nem ment ki a fejéből, annyira a hatása alá került Gondolatai folyton visszatértek az ott felvetett kérdésekre, s bár a Gutenberg-galaxist alapműnek tartotta, azzal sosem értett egyet, hogy a társa- dalmi változások egyetlen, legfőbb kiváltó oka a technológiai változás lenne (részletesen lásd Lister et al., 2003: 78–79). A technológiai alapú médiumelmélet két kritikus továbbgondolójára térek még ki ebben a fejezetben, Friedrich Kittlerre és Lev Manovichra – a kérdést úgy is feltehetnénk: technológiának technológia, de hardver vagy szoftver?