Page 30 - aczel_petra_muveljuk_a_mediat.exe
P. 30
28 Műveljük a médiát! 2.1.2. A média tartalmi oldala – médiaelméletek Ha a médiadefnícióban a tartalmi oldalt helyezzük a fgyelem középpontjába, ak- kor a funkcionalista, illetve kulturalista leírásokkal érintkező szövegeket talá- lunk Ahogy Terestyéni összegzi: „eszközök, (…) amelyek az emberiség történeté- nek egy-egy korszakában mint a nyilvános reprezentációk legfőbb hordozói és közvetítői – széles körben használt divatszóval: médiumai – meghatározó szerepet töltöttek/töltenek be a kultúra termelésében és a társadalom szervezésében” (Terestyéni, 2006: 215) A média informál, vagyis információs tartalmat szolgáltat, tájékoztat, szórakoz- tat, közvetít, esetleg oktat, felvilágosít Természetesen a médiatartalmat a különbö- ző irányokból jövő elméleti iskolák eltérő hangsúlyokkal fogják elemezni. Mást lát és láttat egy modernista és mást egy posztmodern médiakutató. Az előbbi inkább hírműsorokat vizsgál, normativitást, míg a másik a szórakoztatásra, dramatikus bemutatásra fgyel (Császi, 2008). McQuail a tájékoztatás és a szórakoztatás mellett arra is fgyelmeztet, hogy a médiatartalmak képesek az összekapcsolást (események magyarázata, szocializáció), a folytonosságot (érdekközösség kialakí- tása) és a mobilizálást (társadalmi célok érdekében) is megvalósítani egy-egy kö- zösségben (McQuail, 2003: 77–78). A média tartalmi oldalára helyezik a hangsúlyt azok a klasszikus iskolák, amelyek média és kultúra kapcsolatára fókuszálnak: a kritikai elmélet a frankfurti iskola vagy a birminghami iskola megközelítései- ben, valamint a pszichoanalitikus elméletek A tartalmi kérdések vizsgálatában persze más jellemzi a frankfurtiakat, akik erősen kötődnek a tömegtársadalom és a tömegkultúra kritikájának ideológiai alapjaihoz, és a kultúra vonatkozásában minden piaci alapú megközelítést elutasítanak Adorno és Horkheimer kultúripar- kritikája máig követőkre talál (az iskola, az Institut für Sozialforschung történeté- ről lásd Friedeburg, é. n.; Adorno, 2003). A Birminghami Egyetemen 1964-ben jött létre a Kortárs Kultúrakutatási Központ (Birmingham Center for Contemporary Cultural Studies) Richard Hoggart vezetésével Az itteni kutatók Raymond Williams, Stuart Hall elgondolásai már nem elsősorban a médiatartalmakba ágyazott ideológiáról szóltak, hanem a tartalmak eltérő olvasatairól, az elitkultú- rával szembeni populáris kultúráról a korábbi pejoratív képzelettársítás nélkül (Hall, 2007; Williams, 2003; Gans, 2003). Adorno és a félreértés 1938-ban Walter Benjamin szeretett volna megjelentetni egy tanulmányt Baude- laire költészetéről a Zeitschrift für Sozialforschungban, de Adorno visszaküldte a kéziratot, megtagadta a közlést. A csalódott szerző és a szerkesztő ezek után hosszasan leveleztek, de az ügy nem jutott nyugvópontra, az álláspontok nem