Page 31 - aczel_petra_muveljuk_a_mediat.exe

Andok MónikA: Mi, a média 29 közeledtek. Benjamin írása közben kéziratos formában terjedt. Évekkel később Adorno a visszautasítás körülményeit összegezve így ír: „A félreértés az a mé- dium, amelyen keresztül az elmondhatatlant mondjuk el.” (közli Guillory, 2012) Alapvetően tartalmi leírását adja a médiának két médiatörténész is, amikor könyvükben médiának tekintenek minden olyan kommunikációs rendszert, amely lehetővé teszi egy társadalom számára, hogy betöltse három létfontosságú funkció- ját: a megőrzést, az üzenetek és tudásformák távolsági kommunikációját, vala- mint a különböző politikai, kulturális gyakorlatok reaktualizálását (Barbier – Bertho Lavenir, 2004: 13). S akadnak olyan megközelítések is, amelyek egyetlen szóval jellemzik a médiatartalmakat: ez a tudás, s ennek előállításával és terjesz- tésével foglalkozik a média Hiszen tartalmai – akár képek, akár eszmék – a leg- több ember számára a közös múlt és a jelenlegi társadalmi helyzet ismeretének fő forrását alkotják (McQuail, 2003). Média és tömegkommunikáció Számos médiatankönyv él azzal a felosztási lehetőséggel, hogy a mediatizált kommunikációt tekintsük a nagyobb egységnek, melynek két fő típusa lehet, az egyik a klasszikus tömegkommunikáció, a másik a számítógép medializálta kommunikáció (CMC). „Gerhard Maleczke 1963-ban megjelent, A kommunikáció lélektana című könyvében szociálpszichológiai irányból közelített a tömegkommunikáció fo- galmához: a tömegkommunikáció a kommunikáció minden olyan formáját ma- gában foglalja, amelynek során közlések nyilvánosan (tehát a címzettek nem korlátozott és nem személy szerint meghatározott köréhez), technikai közvetítő közegen (médián) keresztül, indirekt módon (azaz úgy, hogy a résztvevők egy- mástól időben és/vagy térben távol vannak) és egyoldalúan (azaz a közlő és a befogadó szerepének cseréje nélkül) jutnak el egy diszperz közönséghez. (…) Maleczke szerint a tömegkommunikáció alapvető tényezői a kommunikátor, a közlés, a médium és a befogadó. (…) Hoffman, Riem és Vesting azonban azért kritizálja Maleczke defnícióját, mert szerintük túlságosan is a befogadó oldalá- ról közelít a folyamathoz. Szerintük a „tömegkommunikáció minden formájá- nak előfeltétele a tömegmédia léte, ezt pedig elsősorban nem a speciális befoga- dói hozzáállás alakítja ki, hanem mindenekelőtt meghatározott produkciós folyamatok és értékek, valamint az ezekből következő befolyásolási lehetősé- gek [kiemelés A M ]” (Jarren–Donges, 2010: 306–308)