Page 24 - aczel_petra_muveljuk_a_mediat.exe

22 Műveljük a médiát! „Médium” a magyar nyelvben A magyar nyelv történeti-etimológiai szótárából: „médium 1789 »Ez három ver- sekben (…) láthatsz valami (…) különbözést indúlataim között, az elsőben forró szeretetet, az utolsóban tiszteletet, a középsőben valamely médiumot.« Kazinczy levelezésében maradt fenn. 1. középút, 2. eszköz, 3. közvetítő személy a spiritua- lizmusban. Latin eredtű, vö. lat. medium – közép, középpont, közbenjáró, közve- títő. A magyar médium jelentései közül az 1. és a 2. a latinból való. A 3. jelentés- re elsősorban a német megfelelő hathatott.” (Benkő, 1970: 2/873) 2.1.1. A média technológiai megközelítései – médiumelméletek A technika, technikai háttér felől közelítve a média fogalmát, elsőként minden- képp Marshall McLuhan nevével, a technológiai determinizmus elméletével ta- lálkozunk. Amikor néhány évvel ezelőtt a Replika 76 , tematikus, a kanadai kutató születésének 100. évfordulója tiszteletére „McLuhan üzenetei” címmel készített számát kerestem, a leárazott könyvek között véletlenül észrevettem Thomas Carlyle 1840-ben írt, Hősökről című kötetét (Carlyle, 2003). Tudtam, sőt tanítot- tam, hogy ebben a kötetben maradt fenn Burke nevezetes mondása, miszerint a parlament karzatán ott ül a negyedik rend, az újságíróké, mely jelentékenyebb, mint a másik három. Már fzetés közben elkezdtem keresni a könyvben a megfele- lő szakaszt – miközben az eladó jól rám pirított: „De ugye, nem csak ezért a két mondatért veszi meg a könyvet?” Igaza lett – ráadásul elég meglepő módon. Mert a Burke-idézetet bevezető szakasz így kezdődik: „Az írás művészetével, aminek a nyomtatás egyszerű, kikerülhetetlen, s aránylag jelentéktelen kiegészítése, folyo- mánya, a csodák igazi uralma kezdődött meg az emberiség számára. Bámulatos új érintkezéssel és állandó közelséggel kapcsolja össze a múltat és távolit a jelennel, időben és térben: minden időt és minden helyet a tényleges mával és hellyel. Min- den körülmény megváltozott az emberre nézve, minden neme a fontos tényezők- nek: a tanítás, a prédikálás, a kormányzás és minden egyéb. (…) De ma, habár a »parliament« elnevezés fennáll, nem támad-e föl a parlamenti vita, mindenütt és mindenkoron, sokkal behatóbb módon a parlamenten kívül is? Burke azt monda, hogy három rend van a parlamentben; de az újságírók karzatán ott ül a negyedik rend, jelentékenyebb, mint a másik három együttvéve. Nem képletes kifejezés ez vagy élces mondás, tény ez szó szerint – nagyon fontos a mi időnkben. Parlament nekünk az irodalom is. Gyakran mondom, a nyomtatás, amely szükségszerűleg következik az írás után, egyenértékű a demokráciával” (Carlyle, 2003: 188, 191– 192). Úgy tűnik, technológiai determinizmus témában több könyvre is szert tettem aznap délelőtt. Még akkor is, ha Carlyle gondolatai inkább Innist előlegezik, és nem magát McLuhant, hiszen Innis inkább fgyelt a kommunikációs technológiá-