Page 79 - aczel_petra_muveljuk_a_mediat.exe

Andok MónikA: Átható médiakommunikáció 77 Az előbbi elemzési lehetőségek mindegyike megtalálható McQuail tömegkommu- nikációval foglalkozó írásaiban, bár ő nem tudományterületenként halad, amikor azt írja: – A műfajokat a médiatartalom gyártói és olvasói azonos módon határozzák meg. (Ezzel a meghatározással a birminghami iskola kutatói nem értenek egyet, vö Hall, 2007; Fiske, 2011 ) – A műfajt funkció, forma és tartalom szerint lehet azonosítani. – A műfajok megőrzik a textuális formákat, egyben segítik a fejlesztésüket. – A műfaj segít a szövegek előállításában és olvasásában. – A műfajt sajátos logika, formátumok és nyelv jellemzi (McQuail, 2003: 291). A szakirodalmat áttekintve azt látjuk, hogy minden diszciplináris terület valami fontosat mond el a műfajról, de nyitva hagyja a kérdést, hogy hova is soroljuk ma- gának a műfajnak a fogalmát. Vajon a szövegfogalom része? Besorolható a szö­ vegfogalom alá? Esetleg tágabb nála? A válasz messzire vezethet, fontoljuk meg a következményeket! Ha visszatekintünk Gripsrud és Jakobson összevetésére, akkor nyilvánvalóvá válik, hogy ha a műfaj kód (szemiotika), szituáció/kontextus (retorika) vagy az el- várási horizont része (hermeneutika), akkor nem a szövegelmélethez tartozik El- lenben a narratológiában és a poétikában szövegfogalom lesz Innen két irányba haladhatunk tovább: vagy nem szövegelméleti keretben tárgyaljuk a műfaj fogal- mát, vagy magát a szövegfogalmat bővítjük ki. A szakirodalmat áttekintve mind- két út járható. Az egyik lehetőség tehát, hogy nem szövegelméleti keretben beszélünk a mű- faj fogalmáról. Amennyiben a műfajról nem szövegelméleti értelemben gondolko- dunk, tágabb keretet kell keresnünk számára Ez a tágabb keret az interakció le- het. Ehhez vezető szálak már McQuail leírásában is felbukkannak: „a műfaj (…) összefügg a célokkal (például tájékoztatás, szórakoztatás és az ezeken belüli válto- zatok), a formával (hossz, ütem, szerkezet, nyelv) és a jelentéssel (valóságra uta- lás)” (McQuail, 2003: 288). A cél–forma–jelentés hármassággal nem csupán szö- veg, sőt elsősorban nem szöveg írható le, mert annál sokkal tágabb keretet biztosít. Az interakció keretét jelöli ki. Hasonló elgondolást találunk a retorikus Miller ösz- szefoglalásában: „a műfaj a retorikai cselekvésben megvalósuló beszéd, diskurzus kategóriája, jelentését a szituációból és a társas környezetéből meríti. Retorikai eszköz az egyéni szándékok és szociális szükségletek közvetítésére ” (Miller, 1994, idézi Aczél, 2009: 89) A másik lehetőség magának a szöveg fogalmának a kitágítása (s ezzel együtt a műfaj fogalmának a megszelídítése), s itt a szociolingvisztika – alapvetően antro- pológiai nyelvészeti hátterű – kutatói járnak az élen. „[A] szöveget összetett be- szédaktusnak tekintem, amely a kommunikációs partnerek interaktív teljesítménye által jön létre.” (Schegloff elgondolását vele egyetértve idézi Gülich, 1986: 21) A szemiotikai textológia már csak mint közhelyre utal arra a tényre, hogy az