Page 80 - aczel_petra_muveljuk_a_mediat.exe

78 Műveljük a médiát! egyes szövegek műfaji besorolása inkább a velük szemben támasztott szociokultu- rális elvárások függvénye, s csak másodsorban szövegtulajdonság (Petőf 1994; 1999). A szakirodalom három vonatkoztatási pontot emel ki. Az első a szöveg lét- rehozójának a szándéka, amelynél fgyelembe kell venni az adott korban, korra ér- vényes konvenciókat. A második szempont a befogadó értelmezése, hogy ő mi- ként, milyen „műfajban” olvassa/nézi/hallgatja az adott szöveget: „egy szöveg műfaji-tipológiai jellegének meghatározását a mindenkori befogadó (interpretátor) által a befogadás (interpretálás) során felhasznált ismeretektől teszi függővé” (Petőf 1994: 21). A műfajok kérdésével foglalkozó tanulmányok között találunk olyat, mely a be­ fogadónak kifejezetten ezt a fajta deklaratív tudását vizsgálja (Burgert et al., 1989). A magyar nyelvű tanulmányok közül László János és Reinhold Viehoff írására utalnék. A szerzőpáros széles körű felmérésre támaszkodva kimutatta, hogy irodalmi történetek megértése során az olvasóknak nem elég megérteniük a szereplők céljait és hiedelmeit, valamint nem elég személyes élményeiket előhív- niuk, „egy harmadik tudásforrást is igénybe kell venniük, nevezetesen az irodalmi vagy konkrétabban a műfaji tudást, ami arról tájékoztatja őket, miként alkotható meg egy lehetséges világ egy adott szöveg műfajában” (László–Viehoff, 1994: 325). A kutatási eredmények alátámasztották ezt a hipotézist. A biztos műfaji tu- dással rendelkező olvasók a történetmegértés során alkalmazták is ezeket az isme- reteket. László Jánosék vizsgálatukban úgy találták, hogy különösen erős volt a hatás a tematikus szabályok, és kevésbé erős a stilisztikai, illetve retorikai előírá- sok tekintetében. A harmadik tájékozódási pont a műfaj vizsgálatában természete- sen maga a szöveg, melyben fellelhetők az adott korra, esetleg országra jellemző műfaji elvárások. A szövegelmélet felől közelítve a műfaj fogalmához, egy terminológiai különb- séggel is találkozunk. Mivel a műfaj az irodalomelmélet szakkifejezése, a nyelvtu- dományban a szövegtípus megnevezést használják ugyanarra a jelenségre, műfaj- elmélet helyett pedig a szövegtipológia adja az elméleti keretet. Minden szövegelmélet egyetért abban, hogy a különféle szövegeket szövegtípusokba lehet sorolni. Sőt vannak, akik szerint a szövegségnek ez az egyik kritériuma „hogy ha van a szövegnek defnitórikus tulajdonsága, akkor az a szövegtípushoz való tarto- zás. Egy szövegről akkor fedezzük fel, hogy szöveg, ha hozzá tudjuk rendelni egy bizonyos, a kogníció és a kommunikáció szabályai szerint működő szövegtípus- hoz ” (Kocsány, 2001: 337) A szövegelméleti kutatók szerint minden egyes szöveg­ típusnak jellegzetes makro-, mezo-, és mikroszerkezete van, illetve azokra jellemző jellegzetes tulajdonságok sora írható le. Az egyes típusok nemcsak szer- kezetükben különülnek el egymástól, hanem a processzus, a létrehozás és értelme- zés folyamatában is. E megközelítésből a szövegtípusok létére bizonyíték például, hogy az emberek nem csak szövegkompetenciával (az a tudásunk, amellyel ren- dezni vagyunk képesek egy szöveg darabjait, felfedezzük az összefüggéseket az utalásrendszerben), hanem szövegtípus-kompetenciával (kommunikatív minták,