Page 85 - aczel_petra_muveljuk_a_mediat.exe

Andok MónikA: Átható médiakommunikáció 83 tett interjú, mely 2014. november 20-án jelent meg a Heti Válasz című magazinban (Mit keresett a dzsungelben?, 2014). Miről szól ez az idézet? A média reprezentá- ciójáról, arról, miként mutat meg embereket, jelenségeket, eseményeket. És szól a reprezentációhoz kapcsolódó felelősségről is. Ha azonosságok és különbözőségek ábrázolása tekintetében a média – a nyereséget szem előtt tartva – hamis képet ad, s ezzel kijátssza a befogadót, annak hosszú távú negatív társadalmi következmé- nyei lesznek. Hiszen a Magyarországon élő négerek túlnyomó része nem olyan, mint Fekete Pákó, de őket nem látjuk, nem mutatja életüket a média, nem reprezen- táltak. Pontosabban Pákó jelenségén keresztül hamisan reprezentáltak. Ha a reprezentáció eredeti jelentésére fgyelünk, akkor az ’újrabemutatás’-t je- lent, ám a médiával kapcsolatban gyakran a ’valami helyett áll’ jelentéssel hasz- nálják. Nem egyszerűen tükrözi azt, ami helyett áll, hanem megkonstruálja, létre- hozza Természetesen az ábrázolás létrehozása nem semleges fogalom, sem eszté- tikai, sem morális értelemben. Az ábrázolásnak, a megjelenésnek-megjelenítésnek szociális következményei is vannak A legérzékenyebb kérdések közé tartozik a kisebbségek, a nők, az erőszak vagy éppen a bármitől való megfosztottság média- beli ábrázolása. Milyennek mutatja a nőket a média, milyenek a külső és belső tu- lajdonságaik, az attitűdjeik, viselkedési mintáik, nyelvhasználatuk? Milyen tulaj- donságaik vannak, milyen a családi hátterük azoknak, akiket sikeresnek, és azoknak, akiket sikertelennek mutat be a média? Milyen a született feleség vagy a szingli? És még sorolhatnánk a példákat. Azonosság–másság a médiában „A megjelenés mediatizált terében felbukkan a világ világi jellege, a másság és az azonosság befogadásának és megteremtésének a környezete Az ezen ábrá- zolások által alátámasztott polgári teret nem a tökéletes racionalitás uralja, de nem is tökéletlen vagy torz. (…) Éppen ellenkezőleg: az ütköző és versengő dis- kurzusok tere ez, történetek és képek, különböző előadásmódok tere, amelynek felépítése és befogadása különböző logikát igényel, és különböző felelősségeket is von maga után.” (Silverstone, 2010: 61) A reprezentációk vizsgálata esetében nemcsak az a kérdés, hogy mit ábrázol a média, hanem az is, hogy miként. A miként a mód értelmében és a reprezentá­ ció gyakorlata értelmében. Nézzük először a módot! Vagyis, hogy amit befoga- dunk a médiatartalomból, az a tartalom tényszerű információként van-e tálalva, esetleg hétköznapi tapasztalatként, (kulturális, politikai) gyakorlatként vagy él- ményként. „A média jelenlétét és a médiareprezentációt nem lehet kikerülni. Függővé váltunk a médiától, legyen az nyomtatott vagy elektronikus, legyen szó tájékozódásról vagy szórakozásról, vigasztalódásról vagy biztonságérzetről, a ta- pasztalat folytonosságáról, illetve néha az élmény intenzitásáról.” (Silverstone,