Page 86 - aczel_petra_muveljuk_a_mediat.exe

84 Műveljük a médiát! 2008: 16) Cass R. Sunstein, a hálózati kommunikáció és hálózati nyilvánosság ku- tatója is fontosnak tartja hangsúlyozni a különbséget: „Szintén fontos különbséget tennünk a tapasztalatokkal és az érvelésekkel való találkozások között A nyilvá- nos fórum[on] (…) az emberek (…) képet kapnak nemcsak egyszerűen mások ta- pasztalatairól, hanem az általuk egyéni szempontból folytatott érvelésekről is.” (Sunstein, 2013: 38) Egyébként az a mód, ahogy egy médiatartalmat bemutatok, hatással lesz a tartalom befogadására is Vegyük sorra, milyen módon hozza létre a média a reprezentációt: – Tény, információ. A hírműsorok, hírmagazinok ebben a módban mutatják be a médiatartalmakat, vagyis olyasféle tudásként, mely objektív, ellenőrizhető, iga- zolható, tényszerű. Például, hogy hány százalék az államadósság, mivel foglal- kozik az EU-csúcs, vagy hány fok lesz holnap – Tapasztalat. Tényszerűen nem (feltétlenül) igazolható ismeret, de személyes hi- telességgel alátámasztható. Mindennapi tapasztalatainkat oszthatjuk így meg, tipikusan idetartoznak azok a médiatartalmak, amikor egy magazinműsorban vagy talkshow-ban a gyereknevelésről, a karácsonyi bejgliről vagy a sikeres ál- lásinterjú trükkjeiről beszélgetnek. – Gyakorlat. Amikor egy amerikai flmben éppen a hálaadásnapi vacsorára gyű- lik össze a család, egy másik kultúrába, egy nálunk ismeretlen kulturális gya- korlatba nyerünk bepillantást. Persze a családi ünneplés ismerős, de ez a formá- ja nem. Amikor Észak-Korea elnökét ünneplik a születésnapján, a média egy diktatórikus politikai rendszerhez köthető gyakorlatot mutat be. – Élmény. A reprezentációk tekintetében az élmények különböző megjelenítési módjaival találkozhatunk. Egy magyar olimpiai győzelem közvetítése felemelő, míg egy dumaszínházas közvetítés szórakoztató A mediális tapasztalattal kapcsolatban Roger Silverstone (1945–2006) a London School of Economics egykori médiakutatója – Isaiah Berlinre támaszkodva – azt állítja: úgy kell tanulmányoznunk a médiát, mint a tapasztalat általános szövetének részét A magyarázatainkban nem alkalmazhatunk természettudományos módsze- reket, mert „az ember dolgai olyasfajta megértést és magyarázatot követelnek, amelyek némiképp távol esnek a racionalitás és a józan ész kanti és descartes-i el- képzelésétől” (Silverstone, 2008: 17). A kutató úgy véli, el kell ismerni a tapaszta- latok realitását: a tapasztalat mindig valódi, még a médiatapasztalat is. Persze meg kell vizsgálni, hogyan alakítja a média a tapasztalást, és azt is, a tapasztalás hogyan alakítja a médiát. A tapasztalat egyszerre szól az önazonosságról és a kü­ lönbözőségről. Az antropológusok szerint a testi tapasztalatok univerzalitása az előfeltétele annak, hogy megértsük egymást. Ezért a médiára gondolhatunk úgy is, mint testünk kiterjesztésére, egyetértve a torontóiakkal. Tapasztalat test és pszi­ ché határán jön létre. A fzikai tapasztalás sem csupán testi, hiszen az érzet meg- nevezéséhez, azonosításához kell a közösség A kisgyerek, aki a homokozóban