Page 91 - aczel_petra_muveljuk_a_mediat.exe

Andok MónikA: Átható médiakommunikáció 89 EU Kids Online Az EU Kids Online kutatásban megkérdezték a 9–16 éves gyerekeket, egyetér- tenek, inkább egyetértenek vagy nem értenek egyet azzal az állítással, hogy a szüleik többet tudnak az internetről, mint ők. A gyerekek 24 százaléka gondol- ta, hogy a szülei többet tudnak, 30 százalék inkább egyetértett, de a legtöbben – 46 százalék – úgy vélték, ők tudnak többet a netről és nem a szüleik. A fejezet utolsó nagyobb egysége a média befogadói oldalát járja körül, bemutatva a különböző befogadótipológiákat: a fogyasztót, a választót és a polgárt (Allan, 2010). Nyomon követhetjük, miként váltotta fel a sokáig meghatározó Ettema– Whintey-féle közönségleírást (institutionally effective audience) a Napoli-féle meg- közelítés, a közönség evolúciója (Ettema–Whitney, 1994; Napoli, 2011). Hiszen az új évezred technológiai változásai a közönség fogalmát is átalakították, s ennek az átalakulásnak komoly szociokulturális következményei lesznek A legfontosabb változás valószínűleg a befogadók autonómiájának növekedése egészen a szerzősé- gig. Tulajdonképpen ebből következik az egyre nagyobb mértékű töredezettség is. 3.4.1. Befogadói modellek Az 1920-as évektől a 1940-es évek közepéig a passzív befogadó elképzelése élt a médiakutatásban. S mivel passzívnak tételezték, ezért nem is a befogadót, hanem a médiaüzenetet vizsgálták, elemezték a kutatók Ez volt a propagandakutatások korszaka, melynek hátterében főként katonai vagy marketingcélok húzódtak meg. Az 1940-es évek közepétől a befogadó már nem csupán céltábla, amit eltalálhat az üzenet, hanem aktív részese a médiatartalom feldolgozásának, a jelentés létre- hozásának Ezen elgondolásokhoz persze kellett az a felismerés is, hogy a szöve- gek tartalma nem redukálható egyetlen jelentésre, amelynek megtalálása lenne a befogadó célja. Úgy gondoljuk, minden szöveg poliszemikus, minden szöveg több jelentéssel bír. S hogy az olvasóban, nézőben mely jelentés képződik meg, az leg- főképp a befogadó szociokulturális hátterén, szocioökonómiai státuszán fog múlni (Hall, 2007). Az ezt követő befogadói vita az 1980-as évektől valójában akörül zajlott, hogy milyen fokú is az aktivitás, amellyel a befogadó a médiatartalmakat értelmezi. Legmagasabbnak valamikor a nyolcvanas évek végén tételezték a kuta- tók, az azóta eltelt időben inkább arra törekszenek a vizsgálatok, hogy kimutassák azokat a befolyásoló elemeket, faktorokat, melyek motiváltabbá tehetnek valakit egy-egy üzenet/tartalom befogadásában. Ilyen lehet például a személyes érintett- ség, a földrajzi közelség, az életút hasonlósága.