Page 120 - Andy Ruddock – Ifjúság és média

118 Ifjúság és média média egyre jelentősebb szerepet játszik a társadalmi szerepek meghatározásában. Ez különösen azért igaz, mert a lányok rendkívül változatos társadalmi szituációk- ba vannak beágyazódva. Valójában a lányok és a mobil média összefüggéseinek tanulmányozása magába sűríti a feminizmus lényegét, amennyiben azzal foglalko- zik, hogy az identitások hogyan támaszkodnak a médiára. Ez a kutatás azt sugall- ja, hogy a One Direction megérkezéséhez hasonló események azért tűnnek értel- metlennek, mert a társadalmi identitások jelentései rendszerint a hétköznapi helyeken zajló médiahasználati gyakorlatoktól függenek. Feminizmus és mobil média A legutóbbi fejezetben azt láttuk, hogy Kínában egy realitysztárra leadott SMS- szavazat olyan gyakorlatot takar, amely magában foglalja a fatal közönség nyilvá- nos identitásmegjelenítését. Ugyanakkor a mobiltelefon is fontos, bár kevésbé fel- tűnő kiindulópontja lehet a társadalmi identitásoknak. Ennek megfelelően a mobil- telefonok kutatásának jelentős tudományos hagyománya van. Ez a fejezet a feminizmus és a szubkultúra-kutatások segítségével vázolja, hogy a „személyes” terekben történő mobiltelefon-használat milyen szerepet játszik a különböző iden- titások megalkotásában. Ebből a nézőpontból úgy tűnik, a mobiltelefonok szoro- sabbra fűzik a fatalok és a társadalom kapcsolatát, még akkor is, ha éppen egye- dül szeretnének lenni. Más szóval azt mondhatjuk, hogy amikor a fatal lányok a mobiltelefonjukat használják, bizonyos értelemben a társadalom- és politikatörténeti vonatkozások- kal is bíró nemi identitásukat jelenítik meg, még akkor is, ha egyedüllétre vágy- nak. Végső soron ez a kérdés megvilágítja, hogyan válik a média annak a fzikai világnak a befolyásos részévé, amelynek struktúráját és dimenzióit politikai dönté- sek irányítják. A lányok és a mobiltelefonok kérdése hangsúlyozza a feminista médiakutatás jelentőségét a média, a szociálpolitika, az ifjúság és identitás vizsgálatában. Ami- kor a lányok arra használják a mobiltelefonokat, hogy a saját világukba menekülje- nek, az arra hívhatja fel a fgyelmet, hogy a személyes tereket a szociálpolitika és a kulturális konvenciók szabályozzák, illetve manapság a médiatechnológiáknak egyre nagyobb szerepük van abban, hogy ezek a terek hogyan működnek. Szá- munkra ez most azért fontos, mert a feminista médiakutatás számos elméleti és módszertani megközelítést dolgozott ki a „személyes”, „nem létező” helyek és a társadalmi struktúrák összekapcsolására. A feminista tudósok az 1970-es években kezdték kutatni az úgynevezett „hálószobai kultúrákat” (például a tinimagazinok olvasását és a lemezhallgatási szokásokat). A feministák ezekre a „passzív” tevé- kenységekre úgy tekintettek, mint a háború utáni szociálpolitika nemi identitással kapcsolatos elvárásainak reakciójára (McRobbie és Garber, 1978). Ez a kutató-