Page 156 - Andy Ruddock – Ifjúság és média

154 Ifjúság és média rába, majd elment a Kauhajoki Vendéglátói Szakiskolába, megölt 11 embert, főbe lőtte magát, majd egy nappal később meghalt. Auvinen a cselekedetét történeti folytonosságként értelmezte, amit Klebold és Harris indítottak útnak. Auvinen tet- teivel megmutatta, hogy a közösségi média miképpen tudja kiegészíteni a már megkezdett mitikus folyamatokat. Az a tény, hogy a keretezésben bárki részt ve- het, nem jelenti azt, hogy az eseményeket különböző keretekbe lehet foglalni, mi- vel a rétegzett nyelv használata korlátot szab ennek (ezt az a meggyőződés jelzi, hogy nem lehet az iskolai lövöldözésekről beszélni anélkül, hogy ne hivatkoznánk a Columbine-ügyre). A fnn esettanulmány nemzetközileg is lényeges minta, amely magyarázatot adhat arra, hogy mindez miért lehet igaz eltérő körülmények között is olyan esetekben, ahol a hatások nem az intézményesült média irányából érkeznek. Azaz a fnn és az amerikai esetek közötti különbségek valójában a fel- szín alatt húzódó azonos dinamizmusok jelenlétére is utalnak. Vagyis, ha ki akar- juk fejteni, hogy Auvinen és Saari hogyan folytattak egy már létező narratívát, akkor ezt azzal kell kezdenünk, hogy megvizsgáljuk, cselekedeteik milyen más esetekből indultak ki. Ezek a különbségek elsősorban arra vezethetőek vissza, hogy a közösségi hálózatok hogyan vették át a hírek feletti irányítást egy olyan országban, ahol rendkívül szoros a médiatechnológia és a nemzeti identitás kap- csolata – ami egyébként olyan tényező, amely később felerősítette a média mitikus tulajdonságait. Jokela és Kauhajoki annyiban különböznek a Virginia Techben történtektől, hogy mindkét eset médiaeseménnyé vált még azelőtt, hogy a lövöldözés elkezdő- dött. Néhány hónappal a támadás előtt, Auvinen egy Klebolddal és Harrisszel fog- lalkozó online chatközösséghez csatlakozott. Jokela Columbine-hoz hasonló kere- tezése a kezdetektől fogva társadalmi eseménynek számított, mert Auvinen az indítékait illetően olyan bizonyítékokat hagyott hátra, amelyeket bárki összegyűjt- hetett, még mielőtt bármilyen hírügynökség eldönthette volna, hogy a nyilvános- ságnak mit kell és mit nem kell tudnia. Mire a bűncselekmények után az első lépé- sek megtörténtek arra vonatkozóan, hogy az Auvinen és Saari által hátrahagyott bizonyítékokat összegyűjtsék a közösségi hálózatokról, az általuk létrehozott szö- vegek és képek már visszafordíthatatlanul elárasztották a nyilvánosságot (Sumiala és Tikka, 2010). Azzal, hogy Pekka-Eric Auvinen saját magát a Columbine-ügy hagyományának folytatásaként keretezte, elterelte a fgyelmet a Jokela-ügy jellegzetesen fnn voná- sairól. Jó okunk van azt feltételezni, hogy egy ilyen esemény különösen aggasztó lehetett volna egy olyan nemzet életében, ahol a digitális média alapvető eleme annak a nemzetközi kereskedelmi identitásnak, ami az intelligens mobiltechnoló- giák gyártásán nyugszik. A mobil médiáról és a nemzeti identitásról szóló viták különösen élesek voltak Finnországban, mivel ezek a nemzetközi és a hazai piaci versenyben megjelenő fnn termékek gazdasági előnyeivel kapcsolatos kérdéseket