Page 157 - Andy Ruddock – Ifjúság és média

6. fejezet: Médiaerőszak 155 is érintették. A Nokia cég például kulcsszerepet játszott abban, hogy Finnország nyersanyagtermelő országból olyan kitűnően megtervezett eszközöket gyártó or- szág legyen, amelyek egyben a nemzeti sajátosságokat is tükrözik (Ryan, 2008). A Nokia azzal erősítette Finnország hírnevét, hogy először a saját termelési minő- ségét alapozta meg, majd ezt a minőséget a nemzet tulajdonságaként kezdte értel- mezni. A nemzeti identitás piacosítása különösen fontos volt egy olyan nemzet számára, ahol hatalmas defcitet dolgoztak le a turizmus segítségével, ami végül hasonlóan hatalmas hasznot eredményezett az 1960-as és az 1970-es években (Haahti és Yavas, 1983). Mindebből látjuk, hogy miért volt helyes Serazio észrevétele, amikor ezeket a gyilkosságokat úgy értelmezte, mint „a felhasználók által előállított tartalom félre- siklásának nyugtalanító antiutópiája, ami éppen a Web 2.0 népszerűségének csú- csán jelent meg” (2010, 416.). Ebben az értelemben Jokela különösen nyugtalanító eset volt egy olyan országban, amely büszke volt arra, hogy az európai digitális átállás élén jár (Aslama et al., 2002). Az információ és a szórakoztatás közötti el- lentmondás, amely minden esetben megjelenik az iskolai lövöldözések kapcsán, azonnal a felszínre került Finnországban, ahol a közönségben és a média szakem- berei között is megjelent az a félelem, hogy az elüzletiesedés milyen hatással lesz a közszolgálatiság eszméjére. Ezek az aggodalmak nem csak a hírekkel összefüg- gésben jelentek meg (Hujanen, 2009), hanem a zenei rádiók (Kurkela és Uimonen, 2009), a sportmédia (Nylund, 2009) és a politikai kampányok kapcsán is (Isotalus, 2001). A közösségi média fatal fnn felhasználói csak fölerősítették ezeket a félelme- ket azáltal, hogy az akkor működő országos napilapoknak remek ürügyet biztosí- tottak arra, hogy félretegyék a szokásos szakmai elvárásokat az azért folytatott küzdelemben, hogy visszaszerezzék a „civil újságírók” miatt elveszített közönsé- güket. A Jokela-üggyel kapcsolatos hírek a visszájára fordították azokat a folyama- tokat, amelyeket a harmadik fejezetben Rebecca Hoffman esetében tárgyaltunk. Finnországban az olyan újságok, mint a Helsingin Sanomat, és az olyan műsor- szolgáltatók, mint az MTV3, igyekeztek megelőzni az online közösségeket, akik már akkor megkezdték a történtek keretezését, mielőtt a hivatásos újságírók a helyszínre értek, vagy mielőtt egyáltalán rájöttek volna, hogy hol van Jokela (Sumiala és Tikka, 2010). Mivel a hírek először a MURO BBS-hez hasonló üzenőfalakon jelentek meg, a professzionális hírszerkesztők is először az online forrásokat vetették be a munkájuk során, ami azt jelentette, hogy a Jokela-ügyben az internet kulcsfontosságú szerepet játszott, a történet kezdetétől a végkifejletig (Sumiala és Tikka, 2010). A professzionális hírszerkesztés számára a legnagyobb kihívást az jelentette, hogy a keretezés még kiélezettebb versenyfeltételeket terem- tett, így még fontosabbá vált az erőszak témájának a közönség fgyelmét megraga- dó képessége. Mindez azt jelentette, hogy a proft diadalmaskodott a közszolgálat felett. Ennél is súlyosabb volt az a probléma, hogy a felelős újságírásra súlyos csa-