Page 17 - Andy Ruddock – Ifjúság és média

1. fejezet: Miért éppen az ifjúsági média? 15 Cameron egy sor olyan médiaeseményt generált (pl. videovignettek formájá- ban), amelyek azt mutatták be, ahogyan fatalokkal társalog. Cameron ezekkel pró- bálta eladni az „együttérző konzervativizmus” márkáját. Lehetséges, hogy az egész csak a véletlen műve volt, de Florence esete volt az első a hasonló, fatalok- ról szóló történetek sorában. Ezekkel Cameron számos helyen arra buzdította a hallgatókat, hogy a londoni R&B állomást hallgassák azért, hogy „képben legye- nek” (BBC News, 2005). A kampányba bevonták a 19 éves, olimpiai ezüstérmes bokszolót, Amir Khant is, aki az ifjúsági közmunkát népszerűsítette (Pascoe- Watson, 2007) és egy tizenéves tréfacsinálót, aki gusztustalan zöld ragacsot kent Cameron hátára (Peterkin, 2008). Előfordulhat, hogy ezek a mutatványok nem minden esetben közvetítették a megfelelő üzenetet, de Florence esete a politikus- 1 nak kedvező fordulatot jelentett. A vádak szerint a tinédzser bolondot csinált Cameronból, illetve sokan Cameron képmutatását hangsúlyozták, aki bár odaadó- an beszél a fatalok iránti elkötelezettségéről, egyszerűen elsétál azok mellett, aki- ket elsősorban szolgálni akar. A konzervatívok szóvivője ezekre a vádakra így rea- gált: „Ez a kép éppen annak az antiszociális viselkedésnek a problémáját és a pozitív példaképek szük ségességét illusztrálja, amiről David beszélt.” (Hoodie pic „proves Cameron point”, 2007) A választók bizonyosságot nyerhettek arról, hogy Cameron megértette, a probléma teljes összefogást igényel, mivel láthatták, ahogy nevetségessé válik, és ahogy fatalok fenyegetik, miközben a céljaiért küzd. Kis időre egy különös manchesteri fatal vált az összes brit probléma szimbólumává. Florence, Cameron és társadalomtörténet Nem véletlen, hogy ez a könyv egy olyan, tizenéves által elkövetett furcsa tréfával kezdődik, amit történetesen egy kamera is rögzített. A társadalomtörténészek egy olyan példaértékű esetet helyeztek a fgyelem középpontjába, amin keresztül a hét- köznapi emberrel kapcsolatos társadalmi vélemények megfogalmazhatóvá válnak, és amelyhez hasonlókat a történelem általában fgyelmen kívül hagy. Vic Gatrell The Hanging Tree (Akasztófa) (1994) című könyve a 14 éves John Amy Bird Bell 1832-es felakasztása kapcsán például arra ad magyarázatot, hogy a tizenkilence- dik század közepén az angol közvélemény miért fordult hirtelen a nyilvános kivég- zések ellen (ami fgyelemre méltó változás az igazságossággal és a civilizációval kapcsolatos attitűdöket illetően). Gatrell azzal érvel, hogy Bird kivégzése jelenték- telen esemény volt, amely végül mégis elképesztő változásokat eredményezett a halálbüntetés megítélését illetően. Provokatív módon Gatrell azt is megjegyzi, hogy amilyen visszataszítóan hat a mai társadalomra egy fatal nyilvános kivég- zése, olyan idegen lett volna ennek a „természetes” együttérzésünknek a kifeje- zése a korai tizenkilencedik század köztudatában. A mai természetes undor, amit egy halott tizenéves bitófán lógó teteme vált ki, szokatlannak tűnt volna 1832-ben.