Page 108 - Antalóczi Tímea – Határtalan médiakultúra

106 Határtalan médiakultúra A konvencionális újságírás nem tud mit kezdeni a popkultúra által megterem­ tett botrányos közlésmódokkal. Ahogy Császi fogalmaz, a középosztály esztétizál és moralizál, a populáris kultúra pedig nem támad ideológiai síkon, csak csinálja és élvezi a polgárpukkasztást (citált hírünkben Sütő Kálmán hajléktalan is úgy fo­ galmazott, ez lett az írás címe is, hogy „Jót röhögtem Veszprémben”). Ezzel a 17 hagyományos sajtó már akkor sem tudott megbirkózni, amikor a Beatles 1964-ben Amerikába érkezett. Lennonékat ellenséges hangnemben faggatták az idős ameri­ kai újságírók. Az egyik lap munkatársa például azt kérdezte tőlük, mikor nyirat­ koznak végre meg. George Harrison azt felelte: minek mennének borbélyhoz, ami­ kor tegnap már voltak A tabloid ismert hazai teoretikusa felhívja a fgyelmet arra a tanulmányra is, mely szerint az újságíró számára a kérdés kizárólag csak az lehet, hogy „Mi szá­ mít hírnek?”. Az derült ki, hogy a tabloid (a bulvár) általában olyanokról ír, akik rendszerint kimaradnak a konvencionális újságírásból. Emellett gyakran fzetnek alanyaiknak (én csak egy kávét rendeltem, ami nem számít megvesztegetésnek), titokban használják magnetofonjukat, és dramatizálják az eseményeket. Erre azon­ ban a professzionális újságírásban is gyakran vannak példák. A lényeges különb­ ség a megírás módjában rejtőzik. A tabloid „nem mérlegel, nem hagyja nyitva má­ sok számára az ajtót”, amikor a történetet értelmezi, inkább lekerekíti azt. Célja, hogy könnyen megérthető tanulsággal szolgáljon. A fő különbség az, hogy „a tabloid kommentárja bizarr morális mesét mond el egy olyan társadalomról, ahol minden állandóan változik és ahol a normák nem sokat számítanak. Ezzel szemben a konvencionális újságírás a társadalom stabil képén alapul, a morált adottnak tekinti, a normák minden megszegését pedig bün­ tetendő magatartásnak. Mind a két típusú újságírás morálról beszél, és mindkettő felháborodást akar kiváltani az olvasókban, de a tabloid nem hisz semmiféle morá­ lis rendben, és ezért az iróniát és a humort is a távolságteremtés és nem a javítás eszközének tekinti. Mindkettő leleplez, de amíg a professzionális újságíró egy »magasabb morális cél« érdekében teszi ezt, addig a tabloid írója a mindennapok nevében, ezért az eszményekben gondolkozó »idealista« professzionális újságírás­ 17 Miként Bańczerowski fogalmaz, a hír címadása: szubjektív döntés. Tükröződik benne a szerző látásmódja, érdekesnek, figyelemfelkeltőnek, szórakoztatónak kell lennie. „A cím három funkciót tölthet be. Az első közülük a nominatív (megnevező) funkció, amelynek feladata a szöveg megneve­ zése. A második a deskriptív funkció, amely bemutatja a szöveg tartalmát, azaz a szöveg információi­ ról szól, tehát metainformációt közöl róla. A harmadik funkció pragmatikai, vagyis olyan funkció, amely perszváziós, meggyőző hatást gyakorol a vevőre. A jó cím tömör, vonzza az olvasó figyelmét, hat az emócióira, és egyidejűleg közvetíti az írás tartalmát. Így a cím a legkisebb metaszöveg, amely egyidejűleg a vonatkozó szöveg reklámja, az olvasó megszerzésének módja.” Janusz bAńczerowsKi: A cím mint a legkisebb metaszöveg. Budapest, ELTE BTK, 2009. Lásd http://www.c3.hu/~nyelvor/ period/1334/133406.pdf