Page 110 - Antalóczi Tímea – Határtalan médiakultúra

108 Határtalan médiakultúra dernista és a posztmodern nézőpontok számos vonatkozásban ütköztek. A média paternalista – a média populista. A média jellegzetes műfajai a hírek, a kommentá­ rok – emitt a vígjátékok, a szappanoperák. A szereplők fontos emberek – a szerep­ lők hétköznapi fgurák. A média célja a nevelés és az informálás – a média célja a szórakoztatás és a fgyelem lekötése. Szemiotikus demokrácia A birminghami iskola legradikálisabb reprezentánsának számító John Fiske a kul­ turális ellenolvasatok és a „szemiotikus demokrácia” tézisére helyezte a hangsúlyt a média kutatásában. Véleménye szerint a művelt középosztály látásmódját megfo­ galmazó magaskultúrával szemben a tabloid újsághírekben, a populáris zenében és a média más formáiban az egyszerű embereknek lehetőségük nyílik a hatalmasok­ kal szembeni „szemiotikus gerillaharcra” és ítélkezésre. Ezért olyan jelenségeket vizsgált, mint az 1980-as évek populáris zenéjét meghatározó Madonna-jelenség, vagy azt, hogy miként adnak az átlagostól teljesen eltérő értelmet az otthontalanok a Drágán add az életed! című flmnek. Császi szerint az 1980-as években forradalom kezdődött a médiában, amely az­ óta is tart. Az állami televíziózás monopóliumának megszűnése világszerte, a ke­ reskedelmi televíziózás elképesztően gyors térnyerése, a kábeltelevíziózás általá­ nossá válása, a komputerek és az internet megjelenése teljesen új társadalmi és kulturális helyzetet teremtettek. A nyomtatott sajtó és az elektronikus média kíná­ lata a „szűkösség korából” átlépett a „bőség korába”, a készülékek és a csatornák számának gyarapodása, a tematikus csatornák és a távkapcsolók elterjedése látvá­ nyosan megváltoztatta a média társadalmi helyzetét és a fogyasztók megítélését. A késő modern korban a kutatók a médiát nem a hétköznapi élettől elforduló, de nem is az ellenkultúra lázadó világának látják, „hanem inkább a mindennapi életet keresztül-kasul átszövő populáris diskurzusnak és gyakorlatnak” – írja Császi A használók naponta többször ki- és belépnek a szociális médiából, ám 21 közben a leveleikkel, hozzászólásaikkal, a képeikkel, a betelefonálásokkal és a mé­ diatartalmak különböző fórumokon történő megosztásával voltaképp tematizálják az új médiát, a kulturális gyakorlatba beleszövődik a magas- és a popkultúra, ter­ jed a „mindenevő gyakorlat”. Itt, ezen a ponton kell említeni azt, hogy vajon miért volt olyannyira népszerű és hozzászólásokat generáló momentum a hajléktalan meghiúsult választási rész­ vétele kapcsán a magánélete (három gyermek édesapja, otthonban él, elvált ugyan, de a lehetőségekhez mérten törődik a gyermekeivel). A hír hétköznapi (emberi) 21 Császi i. m. (19. lj.).