Page 111 - Antalóczi Tímea – Határtalan médiakultúra

rAB lászló: Hírek úton-útfélen 109 vonatkozásai fölerősödtek, ami köszönhető annak is, hogy népszerűvé váltak az új médiaformák, köztük a hétköznapi emberekkel történő rendkívüli eseteket feldol­ gozó tartalmak, amelyekre a posztdokumentarista vagy a botrányokat tematizáló tévézés a bázisát építi. Sütő Kálmán ugyanarról az élethelyzetről próbált elru- gaszkodni, ugyanazt a beszédmódot képviselte, mint a reality-műfajok, például a talkshow-k alkalmi hősei. Ez a fajta karakter a nyilvánosság több évszázados gya­ korlata során nem létezett a média számára, vagy ha igen, csak rendkívüli, általá­ ban kriminalizált helyzetekben. Akkor sem úgy, hogy a saját hangján szólalhatott volna meg. Újságíróként ezzel az újszerű motívummal is szembesülhettem. Az újságírói szerepkör változásai A késő modern médiakultúrának van egy rendkívül érdekes alakja, ezt John Hartley városi kószálónak (fâneur) nevezi, akiben egyesül a detektív, a turista és a hagyományos értelemben vett újságíró. A fâneur fguráját – a céltalan utcai kó­ 22 szálót, mint a modern városi élet intellektuális tanulmányozóját – Charles Baude­ laire és Walter Benjamin alkotta meg. A fâneur semmittevő sétálása és a tömeg­ ben való elvegyülése mögött a magánélet konvencionális határait átlépő, éles szemű megfgyelő rejtőzött, akinek fgyelmét semmilyen jelentéktelen részlet nem kerülte el. A fâneur a hétköznapi tárgyakat és eseményeket egyszerre látta a nyil­ vánosság fényébe került magánéleti drámáknak, és ugyanakkor egy nagyobb tár­ sadalmi és politikai kontextus részének is, amint azt a detektívre, a turistára és az újságíróra való utalás is jelezte. A fâneurt magát szűkebb – történelmi – értelem­ ben a városi élet 19. századi képviselőjének szokás tekinteni, ahogyan azt a fgura megalkotói leírták, de tágabb – szociológiai – értelemben későbbi korokba is átül­ tethető. A sétálóutcák, a bevásárlóközpontok és a plázák nyitott szemű ténfergőit is a fâneurök mai utódaiként írták le. A fâneur fogalmának ezt a mai aktualizálását tágította ki Elizabeth Wilson, amikor a médiahasználatot is a városi kószáláshoz hasonlította, és a rádióhallgató kapcsolgatását, a tévénéző sávváltását vagy az in­ ternetező klikkelését említette. A médiafâneur a „médiapolisz” kíváncsi csavar- gója, aki mint rejtélyt, felfedezésre váró feladatot fürkészi a nyilvánossá lett privát szférát, és akinek kizárólag a tehetségén és a kíváncsiságán múlik, hogy milyen sikeresen tudja értelmes egésszé összerakni a különböző csatornákon látott ellent­ mondásos reprezentációkat. Apropó tehetség. A jó hírhez vagy az érdekes sztorihoz olykor azért prof „ kószálókra” is szükség volt. Aminek fontosságát a technológia előtti korszakok­ ban a szerkesztők és a korabeli felhasználók (olvasók, rádióhallgatók, tévénézők) 22 Idézi császi i. m. (19. lj.).