Page 55 - Antalóczi Tímea – Határtalan médiakultúra

Bényei Judit – ruttkAy zsófiA: A múzeum megújítása a digitális technológiák korában 53 – a közösség tapasztaltabb tagjainak egyfajta mentorként való működése, a kez­ dők segítése, – a tevékenység révén létrejövő társas kapcsolat másokkal (például értékelik má­ sok teljesítményét és törődnek mások visszajelzéseivel). 6 A virtuális térben gyökerező részvételi kultúra polgáraira jellemző a kiemelendő kötődés a közösségi média formális és informális csoportjaihoz, a kifejezés vágya, a tartalomlétrehozás igénye és az együttműködés formális és informális csopor­ tokban a problémák megoldására, feladatok végrehajtására, új tudásformák létre­ hozására (például Wikipedia), továbbá mindennek az információáramlásnak a mozgásban tartása, formálása aktivitásuk révén (például blog). A részvételi kultú­ 7 rának nem feltétele, hogy mindenki tartalomgyártóként lépjen fel, de az igen, hogy mindenki úgy érezze, hogy szabad számára a hozzájárulás, és számíthat a közös­ ség reagálására Az individuális megnyilvánulásokról a hangsúly a közösségi ak­ 8 tivitás felé mozdul el. Az újmédia technológia újabb verziói, a web 2.0-s, közös- ségi aktivitást támogató szoftverek és a mobilitást lehetővé tevő okos eszközök (telefonok, tabletek) egyre többek számára teszik elérhetővé, hogy a passzív mé­ diafogyasztó szerepkörből aktív résztvevővé válhassanak. Mivel ezek az eszközök, behálózva az egész társadalmat, a személyes és mun­ kahelyi kommunikáció, valamint a hétköznapi élet szervezésének, bonyolításának eszközeivé váltak, a virtuális térben folytatott aktivitás már nem választható el az offine, személyes találkozások terének gyakorlatától sem. Akik minden tevékeny­ ségükhöz ezeket a digitális interaktív kommunikációs eszközöket használják, azok számára az offine tér társas igényeit is meg fogják határozni az online tér lehető­ ségei: vagyis a „való világban” is igényelni fogják az online környezetben meg- szokott részvételi kultúra lehetőségeit: a hozzászólást, azt, hogy visszajelezést kap­ janak cselekedeteikre; a terjesztést, a kollektív cselekvést. Ez kihat munka- és szabadidős tevékenységeikre, kultúrafogyasztási szokásaikra és tanulásukra is, te­ hát egész életükre. A digitális interaktív eszközök így nemcsak egy virtuális való­ ságot hoznak létre, ahol úgyszólván alternatív valóságban töltjük szabadidőnket, hanem „valódi életünk” szerves részévé, a társadalmi lét fenntartásának nélkülöz­ hetetlen segítőivé váltak. Ilyen értelemben nem különül el oly mértékben a valós és a virtuális, mint ahogy arról korábban, különösen a technológiától ódzkodók 9 6 Henry Jenkins (ed.): Confronting the Challenges of Participatory Culture: Media Education for the 21st Century. Cambridge (Mass.) – London, MacArthur Foundation, The MIT Press 2006. 5–6. 7 Uo , 13 8 Uo , 22 9 Pintér Róbert: Információs társadalom: utópia vagy valóság? www artefaktum hu/irasok/ pinter_inftars.rtf