Page 184 - Hartai László – Médiaesemény-esettanulmányok

182 Médiaesemény-esettanulmányok Elemzésünknek ezen a pontján nem foglalkozunk azokkal az – egyébként rend- kívül fontos, de a konkrét esetről „leszakadó” – írásokkal, rádiós és televíziós be- szélgetésekkel, amelyek valójában nem S tanár úr ügyét narrativizálták, hanem a Sipos-ügy apropóján a szexuális zaklatás, az abúzus és pedofília problémájához szóltak hozzá Amelyek többsége pszichológusokat megszólaltatva beszél a hall- gatásszindrómáról, a szégyenről, sőt konkrét tanácsokat ad. Amelyekből kiderül, hogy Sipos Pál pszichiátriai értelemben véve a legkevésbé sem tekinthető pedo- flnak, tekintve, hogy a pedofília betegség. S. tanár úr viszont nem beteg, hanem olyasvalaki, aki a tanítványai bizalmát kihasználva súlyosan visszaélt a hatalmával A közbeszédet egy-egy ilyen súlyos botrány tematizálja, de egyben traumati- zálja is. Noha ez a jelenség alapvető a média társadalmi szerepét tekintve, ezt az aspektust most nem bonthatjuk ki mélyebben A „falazás frame”, avagy a felelősség eltussolása Az intézmény – esetünkben az iskola – súlyosan ellenérdekelt abban, hogy nyilvá- nosságra kerüljön, miszerint a rábízott fatalkorúakat saját alkalmazottja zaklatta. A „falazás frame-mel” dolgozó szerkesztőségek számára azonban többnyire egyér- telmű a történet. Nem adnak hitelt az ügyben nem nyilatkozó egykori igazgatónak, aki mindössze annyit mondott, hogy nem tudott semmiről, elítélik a hajdani taná- rokat, hiszen „nyilvánvalóan” érzékelniük kellett volna valamit abból, ami éveken át történt „A történet iskolapéldája lehet a »vétkesek közt cinkos, aki néma« verssornak: a gimnáziumi szülő, aki saját fának vélt érdekei miatt elhallgatta az ügyet; vagy az iskolaigazgató, aki az ok- tatási intézmény renoméja miatt szemet hunyt a nyilvánvaló és minősítetten súlyos cselekmény- sorozat fölött, tulajdonképpen segített újabb áldozatokat szerezni a pedoflnak. Még a televízió akkori vezetésének felelőssége is felmerül: utánajártak-e annak, hogy kit alkalmaznak, és ami- kor elindultak a folyosói pletykák a vágószobákban történő furcsa ságokról, akkor kivizsgálták-e, vagy inkább eltussolták az eseményeket? Nem akadt senki, akinek szemet szúrt volna, hogy az egyre meredekebben felívelő televíziós karriert befutó újságíró körül az alárendelt közvetlen munkatársak mindig jóképű, valós koruknál jóval fatalabbnak kinéző fúk?” (Magyar Nemzet, 2014 07 17 ) „Lapunk megkeresésére az egykori igazgató elzárkózott a nyilatkozattól, a tanárkollegák meg egyáltalán nem reagáltak arra, hogy anno miért hagyták futni és tovább garázdálkodni S -t Az egykori igazgató a Népszabadságnak megkérdőjelezhető módon annyit mondott: nem tudott semmiről, de ha tudott volna, feljelentést tett volna. Erre szokás azt mondani: ha tudott róla, az a baj, ha nem, akkor az.” (Hetek, 2014 07 18 ) „Irigylésre méltó a kor, amely jól ismeri a botrány, botránkoztatás fogalmát, s tisztában van azzal, hogy nemcsak az követ el bűnt, akinek tettei megbotránkoztatóak, hanem az is vétkes, aki szemet huny a skandalum fölött A média huszonöt éves késéssel föltálalta Sipos Pál közép- iskolai tanár pedoflmúltját, aki ügyének eltussolása után zökkenőmentesen átigazolt a televízió- hoz. (…) Vannak bűnök, amelyek ellen a nyilvánosság az igazi büntetés. Az, hogy a világ sze- mébe kell nézni. Ezt 25 éve a Trefort gimnázium megakadályozta. Úgy tett, mint az álszent úri