Page 161 - James Potter – Médiaműveltség

7. fejezet: A gazdasági perspektíva 137 térő módokon kell kiszámolni. A média cégei, alkalmazottai és reklámozói eseté- ben az értéket ki lehet számolni mennyiségileg – ezt a dollárok száma adja. Az egyének (fogyasztók) esetében azonban az érték nem mennyiségi fogalom – ha- nem az elégedettség Az egyének igen ritkán vonódnak be a média gazdasági játszmájába azzal a céllal, hogy pénzügyi forrásaikat növeljék. Ehelyett amikor a média gazdasági játékába beszállnak, az általuk keresett elsődleges forrás az üze- netekből merítendő elégedettség. Az emberek ugyanakkor nem tesznek túl sok erőfeszítést azért, hogy gondos elemzésnek vessék alá a gazdasági játszmát, és el- döntsék, vajon a győztes vagy a vesztes oldalon végzik-e gazdasági csereüzleteik- kel. Amíg valamiféle elégedettségérzet tölti el őket, addig újra meg újra hozzá fog- nak férni az azonos típusú üzenetekhez A költségek egyik fajtája pénzügyi. Fogyasztóként csökkenthetjük pénzügyi ki- adásainkat, ha ingyenes internetes oldalakon keressük meg az információkat ahe- lyett, hogy magazinokra vagy újságokra fzetnénk elő. A másik költségfajta az idő. Ha ahelyett, hogy új forrásokat kutatnánk fel, olyan információforrásokhoz fordu- lunk, amelyeket már ismerünk, azzal időt takarítunk meg. További költségfajta a kognitív energia A döntéshozatalhoz és a hozadékok végiggondolásához kognitív erőfeszítés szükséges; könnyebb a szokásainkhoz ragaszkodni, és nem gondolkoz- ni mindenen, amit csinálunk. Az is fontos, hogy észrevegyük, hogy a játszma folyamatosan zajlik. Mivel nincs vége, nincs végső győztes, se vesztes. Ehelyett az a cél, hogy folyamatosan magunknál tartsuk az értéket. Ezért a játékosok folyamatosan értékelik a forrá- saikkal kötött csereüzleteiket, hogy lássák, sikerült-e a várt értéket megszerezni, hogy minden egyes csereüzletben tisztán nyertesek lehessenek. A médiacégek job- ban értenek az effajta kiértékeléshez, mint az egyéni fogyasztók. A cégek ki tud- ják számolni csereüzleteik értékességét egy egyszerű művelettel: összeadják a be- vételeiket, majd levonják a kiadásokat belőle, s ezzel meghatározzák a proftot. Ha sikerül proftot termelniük, tisztán nyertesek voltak az adott időszakban, mivel be- vételeik (a magukhoz vett források) meghaladják a kiadásaikat (az átengedett for- rások). Ha pedig a proft évről évre növekedik, akkor a cég nagyobb hatalmat sze- rez magának, mert több erőforrást halmoz fel. A következő kérdéseket kell tehát feltennünk: Ha a médiacégek tisztán nyernek, kik a tiszta vesztesek? Én magam vajon az vagyok-e? Vagyis: több értékes erőforrást engedek-e át, mint amennyit cserébe kapok? Vegyük észre, hogy a négy csoport céljai nagyon különböznek egymástól. Az is előfordul, hogy a célok közvetlen ellentétben állnak. Egy flmcég például szeretne kevesebbet fzetni a színészeknek, hogy kiadásait csökkentse, és ezzel proftját maximalizálja. Ezzel ellentétben a színészek rengeteg pénzt szeretnének keresni, és bőséges ellentételezést kívánnak kapni abbéli tehetségükért cserébe, hogy nagy- számú közönséget vonzanak a flmcég felé. Így aztán az egyezkedés nagyon körül- ményes és összetett is lehet; ezért van az, hogy a tehetséges emberek ügynököt bérelnek, hogy helyettük tárgyaljon.