Page 171 - James Potter – Médiaműveltség

7. fejezet: A gazdasági perspektíva 147 Ugyanezt a bevételiforrás-gyarapító stratégiát láthatjuk a médiaiparon belüli egybeolvasztási és felvásárolási tevékenységekben is Amikor egy médiavállalat konglomerátummá változik, és sok médiacsatorna üzenetszórását irányítja, köny- nyen tud egyetlen üzenetet sok-sok csatornán piacra dobni, és így sokszoros bevé- teli forrást létrehozni annak az egyetlen üzenetnek A költségek minimalizálása A médiaipar általában vett egyik legnagyobb kiadása a személyzetre fordított pénz. Idézzük vissza a fejezet korábbi részéből, hogy különbséget tettünk a vonal alatti és a vonal feletti alkalmazottak közt Mivel a vonal feletti alkalmazottak te- hetsége prémiumkategóriába esik, a médiacégek óriási összegeket fzetnek, hogy bérbe vegyék. Hogy kompenzálják a tehetség egyre emelkedő árát, a cégek kény- telenek a vonal alatti költségeket igen alacsonyan tartani A médiaiparban a leg- több pozíció meglehetősen alacsony követelményű állás, olyan feladatkörökkel, amelyeket sokan képesek elvégezni az alacsony képzettségűek közül is. Idetartoz- nak a titkárok/titkárnők, recepciósok, jegyszedők és a kétkezi munkások. Ezek fö- lött valamivel vannak a producer-asszisztensek, kameramanok, DJ-k és hasonlók. Közülük van, aki bír valamilyen különleges tehetséggel, és karrierje gyorsan elin- dul az ágazaton belül felfelé, de a többségüké nem. A nagy tehetségű embereket nagy pénzösszegekkel fzeti a média, mert rájuk van szükség a nagy bevételek generálásához A tehetségért kiadott nagy összegek ellensúlyozására a cégek az irodai dolgozóik fzetségét csökkentik a lehető legala- csonyabbra. Mivel a belépő pozíciókra jelentkezőkből sokkal nagyobb a kínálat, mint a kereslet, a médiavállalatok megengedhetik maguknak, hogy szinte csak a minimálbért fzessék, és mégis jó dolgozókat találjanak érte. A média a méretgazdaságosság és a választékgazdaságosság eszközével igyek- szik csökkenteni kiadásait. Méretgazdaságosságról akkor beszélünk, ha a margi- nális költségek alacsonyabbak, mint az átlagos költségek, vagyis ha egy termék új, a többletegység előállítási költsége a forgalmazás terjedésével csökken. A tömeg- termelés azért jó, mert sok egységre oszlanak el a kezdeti kiadások, vagyis min- den további egység legyártásával az egységenkénti költség egyre csökken (Doyle, 2002). Ennek illusztrálására tegyük fel, hogy én egy magazin kiadója vagyok, és a mű ködési költségem (az összes riporter, szerkesztő, értékesítési és irodai munka- társ fzetése, épületbérlés, eszközök amortizációja, ellátmány, telefonok, rezsi stb.) 60 000 dollár hetente Ez az én állandó költségem Ha csak egy példányban nyom- tatom ki a magazint hetente, akkor 60 000 dollárért kellene eladnom, s úgy is még csak az állandó költségeket fedezném vele. Ha két példányban nyomtatom ki, ak- kor egyenként 30 000 dollárt kell kérnem érte, hogy a költségeimet fedezzem – vagyis az átlagos állandó költségem példányonként megfeleződik. Ha 60 000 pél- dányt nyomtatok, az átlagos állandó költségem példányonként már csak egy dollár. Vagyis az átlagos állandó költségem egyre csökken, ahogy ezek a költségek egyre több példányra oszlanak meg