Page 306 - James Potter – Médiaműveltség

282 IV. rész: Tartalom A fürdőszobai leltárban több volt-e az izomfájdalmakat enyhítő, mint a szépség- ápoló termék? Az általunk használt fogkrém szuvasodást megelőző vagy fogfehé- rítő hatású? Az időleltárunkból az derül-e ki, hogy nagyon aktívak vagy inkább passzívak vagyunk? Ha a saját magunk által megjelölt igényeink (az I. részből) szorosan illeszkedtek a leltárunk elemeihez (a II. részből), az igen dicséretes, mert azt jelenti, hogy tisz- tában vagyunk igényeinkkel, és tudjuk, hogyan elégítsük ki azokat előforrásaink segítségével. Ha azonban vannak eltérések a magunk jelezte igények és a között, amire pénzünket és időnket fordítjuk, akkor a szükségleteinkről alkotott képünk téves. Lehet, hogy azt hajtogatjuk magunknak, hogy nekünk A, B és C-re van szükségünk, pedig valójában X, Y és Z-re. Mindig a valós igényeinket elégítjük ki, még akkor is, ha nem vagyunk tudatában, mik is azok pontosan. Még inkább jellemző, hogy az eltérések amiatt vannak, hogy nem vagyunk képesek kielégíteni az igényeinket, azaz nagyon is tisztában vagyunk a szükségleteinkkel, csakhogy amikor vásárolni megyünk, végül sok olyan dolgot veszünk meg, amelyek nem felelnek meg ezeknek a szükségleteknek, csak reméljük, hogy meg fognak felelni, mivel hinni akarunk a szédelgő reklámoknak. A hinni akarás azonban nem elég. Az idő múlásával frusztráltakká válunk, mivel nem tudjuk a legfőbb igényeinket sem kielégíteni, holott csak azt tesszük, amit a társadalom (ahogy a hirdetések ezt közvetítik) diktál nekünk. Természetes igényeink legveszélyesebb manipulálása a receptre felírt gyógysze- rekkel történik A receptre kapható gyógyszerek televíziós hirdetéseinek száma év- ről évre emelkedik. 2008-ban egy átlagos személy 16 órányi ilyen reklámnak volt kitéve, ami több időt jelent, mint amennyit az orvosnál töltünk. Ezek a reklámok félrevezetik a társadalmat azzal, hogy felfújják a termék érdemeit, és elsüllyesztik a kockázatokat a „kivehetetlenül apró betűs tengerben” (Foreman, 2009, E5.). E reklámok tartalomelemzése kimutatta, hogy míg a többségükben (82%) volt vala- milyen tényszerű állítás, és felhoztak néhány átgondolt érvet (86%) az alkalmazás mellett, szinte mindegyik (95%) érzelmi ráhatással operált. Sok ilyen reklám sür- gette az embereket a gyógyszer szedésére magasabb társadalmi elismerés (78%) és az életük bizonyos területén az irányítás visszaszerzése (85%) érdekében (Frosch, Krueger, Hornik, Cronholm és Barg, 2007). Ezek a reklámok az embereket öndiag- nózisra sarkallják, majd arra, hogy kérjék meg a háziorvosukat a hirdetett gyógy- szer felírására, és így érjék el a reklám sugallta csodálatos álla potot. Összefoglalás Néhány ember a reklámozókat lelkiismeretlen manipulátoroknak tartja, akik akár- mit mondanak és bármit megtesznek azért, hogy nekik adjuk a pénzünket. Azt gondolják, a reklámozás a kultúránkat a legrosszabb irányban változtatta, túl anya- giassá téve bennünket – létrehozva egy eldobható termékekből, gondolatokból és emberekből álló társadalmat.