Page 69 - James Potter – Médiaműveltség

3. fejezet: A közönség az egyén perspektívájából 45 Jelentéspárosítás A jelentéspárosítás az a folyamat, amelynek során felismerjük az üzenet összetevő elemeit (a jelölőket), és memóriánkban kutatva megkeressük azokat a jelentéseket, amelyeket már elraktároztunk ezekhez az elemekhez. Ez egy nagyjából automa- tikusan végbevitt feladat. Sok erőfeszítést igényelhet, hogy megtanuljuk felismerni a médiaüzenetekben lévő szimbólumokat, és megjegyezzük azok standard jelenté- sét, de ha egyszer megtanuljuk, a folyamat rutinszerűvé válik. Ennek illusztrálásá- ra gondoljunk csak vissza arra, amikor olvasni tanultunk. Meg kellett tanulnunk felismerni a könyv lapjára nyomtatott betűket. Azután memorizálnunk kellett min- den egyes szó jelentését. Mikor először olvastuk a mondatot, hogy „Jancsi odadob- ta a labdát Panninak”, bizony sok munkába került, hogy szavakra bontsuk a mon- datot, felidézzük az egyes szavak jelentését, majd összerakjuk az egészet. Azután sok gyakorlás árán egyre gyorsabban és könnyebben sikerült ezt a folyamatot vég- bevinnünk. Megtanulni olvasni alapvetően az a folyamat, amely által képesek le- szünk felismerni a jelölők egy hosszabb sorát, és megjegyezni az általuk hordozott jelentést. A médiaüzenetek jelölői időnként szavak, máskor számok vagy képek, és van úgy is, hogy hangok. Ez a fajta tanulás fejleszti a kompetenciákat. Kompetencia alatt azt értem, hogy vagy képesek vagyunk valamit helyesen végrehajtani, vagy nem. Amikor például a „2+2” feliratot látjuk, vagy felismerjük a kettes számjegyeket mint bizonyos mennyiségre használt jelölőket, vagy nem. Vagy felismerjük a „+” jelölőt mint az összeadás jelét, vagy nem. Vagy képesek vagyunk elvégezni ezt a matematikai műveletet és 4-et kapni, vagy nem. A jelölők felhasználásához nem szükséges – és nem is lehetséges – egyéni értelmezés és kreatív jelentésalkotás. A kompetenciák azon képességeink, amelyekkel a standard jelölőket felismerjük, és felidézzük a korábban hozzájuk rendelt és memorizált hordozott jelentéseket. Ha nem lenne bir- tokunkban közös jelölőkészlet és közös jelentés a benne levő jelölők mindegyikére, a kommunikáció ellehetetlenedne. Az alapszintű oktatás nem más, mint a követke- ző generáció kiképzése arra, hogy alapvető kompetenciákat fejlesszen ki ezeknek a jelölőknek a felismerésére, és minden egyes jelölőhöz hozzárendelt jelentést me- morizáljon. Mikor a mobiltelefonunk egy bizonyos hangot ad ki, tudjuk, hogy azt jelenti, üzenetünk érkezett. Rátekintünk a kijelzőre, ahol egy nevet látunk, és máris tud- juk, melyik barátunk küldte az üzenetet. Egy ikont érintve a képernyőn az üzenet megjelenik. Az üzenetben vannak szavak és emoticonok (hangulatjelek), amelyek valamilyen jelentéstartalmat közvetítenek nekünk. Ebben a példában a hang, a név, az ikon, a szavak és az emoticonok mind-mind olyan szimbólumok, amelyek spe- cifkus jelentéssel bírnak, amit a múltban megtanultunk, és így most képesek va- gyunk összekapcsolni a megtanult jelentéssel szinte erőfeszítés nélkül. Ez a feladat automatikusan megy végbe, mert a szükséges kompetenciákat már elsajátítottuk.