Page 73 - James Potter – Médiaműveltség

3. fejezet: A közönség az egyén perspektívájából 49 tak Az ember például csak a 16 Hz és 20 000 Hz közötti frekvenciatartományban képes érzékelni a hangokat, de a legjobban az 1000 Hz és 4000 Hz közöttieket hallja (Metallinos, 1996; Plack, 2005). A kutyahívó síp 20 000 Hz-nél magasabb frekvencián szólal meg, így az ember nem érzékeli ezt a hangot – vagyis kívül esik az emberi hangérzékelés tartományán. Az emberi szem lehetővé teszi szá- munkra, hogy lássuk a fényt, amely egy bizonyos frekvencián terjed, de a hangot nem, amely egy másikon. Nem számítható terhelésnek tehát semmilyen olyan hangzó vagy látható jelzés, amely az adott személy érzékszerveinek befogadási tartományán kívül esik Az érzékelési kritériumnak azonban van egy olyan vonatkozása, amely az egy- szerű érzékszervi recepción túl van; fgyelembe kell vennünk ugyanis a bevitel/ agyi kapcsolatot is. Van úgy, hogy az érzékszervi bevitel eljut ugyan az agyhoz, de amikor az agy átalakítja a nyers ingereket, nem tudjuk azokat érzékelni, s így ezekre nem gondolhatunk úgy, mint terhelésre – ehelyett az átalakított ingerek számítanak terhelésnek. Amikor például egy flmet nézünk a moziban, egyedi ál- lóképek sorozatának vagyunk kitéve, amelyekből kb. 24-et látunk másodpercen- ként. Az ember azonban nem képes másodpercenként 24 képet befogadni, agyunk tehát ahelyett, hogy 24 állóképet érzékelne, mozgást „lát”. A flmvetítésnél továbbá van egy rövid kihagyás is a másodpercenkénti 24 különálló kép közt, amikor a képernyő üres, de a szem-agy kapcsolatunk nem elég gyors ennek feldolgozására. Így aztán azokat az üres képernyőket nem üres képernyőként „látjuk” – mindössze folyamatos mozgást „látunk”. Ha a képek vetítési sebessége 10 kép/mp alá süllyed- ne, egyfajta remegést érzékelnénk – vagyis agyunk elkezdené látni a kihagyáso- kat, mivel az állóképek váltakozása így már elég lassú lenne ahhoz, hogy a szem- agy kapcsolat képes legyen feldolgozni ezeket is Azokat az ingereket, amelyek kívül esnek az emberi érzékelés határain, nem érzékelhető, idegen szóval szubliminális ingereknek nevezzük. A szubliminális üzenetek nem hagynak fziológiai nyomokat, mert fzikailag nem érzékelhetőek – más szóval az embernek nincsenek megfelelő érzékszervei ahhoz, hogy befogad- ják ezeket, és/vagy megfelelő csatlakoztatása az agyhoz, hogy érzékennyé váljon ezekre Az amerikai lakosság körében elterjedt az a téves nézet, hogy a tömegkommu- nikációs rendszerek a „szubliminális kommunikáció” kockázatát jelentik az ember számára. Ez a vélelem a „szubliminális” és a „tudatalatti” fogalmak összemosását jelzi. Márpedig ezeket fontos szétválasztanunk, hiszen két egészen különböző do- logról van szó, amelyek különböző összefüggésben vannak a terheltséggel. A szubliminális az emberi érzékelési vagy felfogási képességen kívül eső dolgokra vonatkozik, s ezért mindenkor terheltségen kívül esőként értendő. Amint azonban a médiaingerek átlépik a szubliminális határvonalát, s érzékelhetővé válnak az em- ber számára, attól kezdve terheltségnek számítanak. Ez azonban nem jelenti azt, hogy minden terheltség tudatos, s ezzel el is jutottunk defníciónk harmadik krité- riumához: a pszichéshez